Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (1)
A legtisztább szó, amit ki nem ejtesz.
Nem tapad hozzá kívülről semmi kosz.
A belső piszkot Isten Szelleme fejti le róla – benned.
Védtelenebb, ha a meztelen ember nő.
Minden bölcsesség felülről származik,
születik meg magától bennem.
Nem én szülöm, ő hatol a legeslegmélyebbre,
ő hozza felszínre mi ott bent fortyog –
de kidobni nekem kell, kiöklendezve.
*
Aki belenézett a tükörbe és azonnal elfelejtette arcát,
hogy ismerhetne magára egy másik tükörben?
Le kell fejtenem a hagymahéjakat –
de mi marad, mi van a hagymalevelek alatt?
A hagyma a lényeg? Ez a csípős,
szemfacsaró bűzt árasztó gömbölyű kerek?
És ha a hagyma is csak arra jó, hogy sírni tudj?
*
Sok-sok kávét tudnék meginni együltömben.
Belehalnék? S te nemkülönben?
De ha a halál már le van győzve?
Ki hazudik nekünk másikat?
Hány halállal kell meghalni egy igaznak, hogy végleges legyen?
És ki tudhatja, melyik halál a vég?
Ha a halálból élet támad, nem az a kezdet?
Bizony. A kezdet mindig a vég.
*
Ha lenne olyan ki végig gondolja együtt velem,
vagy legalábbis utánam – jobb lenne?
Mit számítana az eredmény felől, amit jelentene?
Meddig fejtheted a hagymahéjt?
A semminek nincs vége, se kezdete.
*
Teleírhatnám konkrétumokkal fejtegetésem, de bilincsbe zárnám.
Akkor törni kellene, feltörni a zárt, hogy kitárja a bilincs a titkát.
De megsebesülne és kimúlna.
Csak fejtegetni, a szabadságot csak megfejteni szabad.
Ha rájöttél, titka neked tárult ki.
Más akkor értheti, ha maga indul el megkeresni.
A tanító dolga a titok létét tudomásodra hozni.
*
Nem adhatok mást, csak mi lényegem – mondta a Lucifer, s ördög lett.
Azóta fénytolvaj, tőle vár világot a szegény világtalan vak.
Hosszan sorolhatnám szavaim még, de mi haszna.
Metronóm, kileng jobbra-balra, nem fárad el,
monoton konokon jár, nem áll meg. Vagy egyszer csak…?
*
Hogy ami természetes, többé ne legyen és ami fontos volt, lássuk be, bagatell.
Lassan nincs, aki nézzen ránk, egy süket ingaóra ritmusára járunk, kis zugokban
elvagyunk, nem száll szélbe sem gondolatunk, kénytelen cövekelünk mindahány…
talán senkinek sincs több talány, csak ücsörgünk, és a néhá-k nélkül szűkölünk, s
e nap, se jó meleg, se édes szó, és a remény is hiábavaló, a dallam fázik már ugrálni, monoton stílusa lassan fog, de ki fog múlni,
gyakorló anyukák nem értenek semmit,
az ajtón ismerős ritmus kopog, más senki
ne fújd, ne fújd többet a dallamot
a metronóm leállt, kifáradott
2021-01-09
Vasárnap van. Ilyenkor megszólalnak a harangok. Ünnepbe fordul a város, a falu, a tanyák. Arany János verse bong halkan duruzsolva a Tabánról. Valami meleg titok lengi körül a szót. Torony, messziség kolompolnak. Egy völgy dombok közé süppedve. Felette alkonypírba öltözött a Hold.
*
A bátor nő a gyáva férfi mellett kellett leélje életét. Kussolt az istenadta, míg a nő kelepelt, beszélt, kitömte szájával a levegőt. A férfi fulladozott. Ha néha szólt, csak azért, hogy kis levegőt vehessen. Remegve őrizte azt a keveset, mi még benne volt.
*
A költő kereste a módját úgy szólaltatni meg költői hangját, hogy kitessék a többi, folyton dúdoló közül s észrevegyék. Káromkodott mikor mindenki zenélt s édes-bús dalokkal festett hamis eget. De halkan pittyegett, amikor a többiek harsányan szidták a mindenséget.
Az Úr pedig embernek öltözött, hogy elterjedjen híre a zombik között.
(Mindig ide lyukadok ki, hála neked, Istenem)
*
Akartam volna… annyi mindent. Megöregedtem. Fiatal szemeknek épp oly utálatos, mint egykor nekem. Ha találkoztam volna akkor ekkori magammal, hátat fordítottam volna gyorsan. Ma tudom, amit akkor még nem, megijedtem. Bevallani sem mertem, elhessegettem látványt, gondolatot. Csak a jelennek, a mostnak éltem, foglalkozzon a jövővel, akinek nincs más dolga.
Ha belegondolok, egyebet nem is tehettem. Mindennek megvan a maga ideje, sorsa. Salamon is öregkorára bölcsült meg – hazudná most a tollam – ha nem ugorna be: már fiatalon ezért könyörgött az Úrhoz és meg is kapta. Nagyobb terhet cipelt vele a többieknél, de elbírta. („Az én igám könnyű és gyönyörűséges” – ezt az Úr mondta.) Bármekkora gonddal küzdött, megoldotta. A világ másik végéről jött Sába királynője, hogy meghallgassa.
Bölcsüljetek meg fiatalon, amíg még lehet! Kis Salamon mikor trónját gyermekként megkapta ezért könyörgött. Gazdagságát ráadásként emiatt kapta!
2021-01-10