Fránya tettként kidobnám lelkemet, hadd gyógyítsa
A napfény, vagy a telehold magához szorítsa.
Vízesés hangjával a tenger ringassa, áldja,
És a röppenő madarakkal az eget szántsa.

Fránya tettként kidobnám szívemet, hadd gyógyítsa,
Menta, zsálya, rozmaring, édesítse kamilla.
Kávéba fahéjat, szeretetet a teába,
Csillagot igézve, daloljon az operába.

Fránya tettként kidobnám magamat, az ablakon,
Mezítláb oszlopként álljak a földön, parlagon.
Szeressen az eső, öleljen a szél, legyen tél,
Forró csókodban elolvadjak, te legyél a cél.

(Kassa, 2008. március 9.)