Ádám Gyula: Emberek a havason

E fennkölt, könnyedén kölcsönvett címmel mihez is kezdünk? Muszáj immár fölmennünk a havasra, különben mit sem ér a kölcsönvétel gesztusa.
A fotóst nem is kell nagyon nógatni, ő otthonos a csíki télben is, a hegyekben is. Ami most történetesen Gyimesközéplok, ott is a Sötétpataka-Szurduk, ahol a nehezen megközelíthető kalibában, a völgyben fogyatkozó takarmány java maradékát tartja Antal Tibor Pisti, a gazda. Őt segíti pedig teljes hozzáértésével, fogatos tapasztalatával Tankó Péter, hogy szerencsével felérjenek a kalibához, majd megrakodva, a friss hó beborította meredélyen haza is érjenek.
Hogy mindezt megörökíteni mekkora munkát jelentett a fotósnak, azt nem is a képek száma dönti el, hanem a gesztusok egymásutánja – mely a szántalpak békés útra térítésével ér véget… (CsG)