Fülöp Kálmán: Vágyaim tagadva
Lebontom korlátait
az akarásnak,
s a derengésben
feléd indulok –
a betűk álmát
szép szavakba rakva,
kísér utamon
kis falum harangja,
és nem tart vissza
sem szélfúvás,
sem gond.
Sem tavasz ajkán
simuló harangszó –
s amíg a reggel
önmagát takarja
én ajkad selymét
fellobogtatom
a lélek csendjén –
vágyaim tagadva…
Pusztai Péter rajza