Elmenni júniusban
Debreczeni Éva halálára
Lehetett volna zord zimankót választani, de nem, ő megvárta a tavaszt. Sőt, az utolsó nyárba is belekóstolt. Évek óta a saját nekrológját írta. Mindegyre neki-nekifutott a gondolatnak, mind tisztábban állt előtte az út, mely Odaátra vezet és amelyen oly sokan elmentek már, de még mindig járható és annyian férnek el rajta számolatlanul – ha szükséges -, mint a pelyva…
Úgy olvasom utolsó, elektronikus verseskönyvét (Boldogtalan tollhercegnő), amit közösen szerkesztettünk, mintha a végrendeletét olvasnám. Ugyanarról az életről és halálról szól minden, az első szótól az utolsóig.
Nem kell mást tennem, mint kölcsönvennem a címet, majd máris melléje tenni az első vers szavait és előttünk áll a történet vége.
A boldogtalan tollhercegnő [mivel] minden verset már megírtak, minden csókot elcsókoltak helyette, az eget a földnek adták, a világot megváltották felette, mások jártak szórakozni, mások szültek éltek haltak mellette, ivott bort sört pálinkát is, kenyerének a javát is megette, sírt ő sokszor tán hiába életében de csak egyszer nevetett, mire várjon hamarjából, kiköltözik e világból leverten…
Olvassuk végig a könyvet, s ha eljutunk az Álmatlanul cím alatti töredékekig, érezhetjük, hogy kész is a leltár:
SZENTEK
szentistván,
szentróza,
szentszűzegekbe,
húdefúaszél.
ŐSZI HAMLET
kóválygunk, mint bolond őszi legyek
s kérdezzük magunktól: legyek vagy ne legyek?
MÉG NEM TUDOM
mindent tudok a halálról
csak még egyet nem:
hogy milyen.
ÖSSZESZEDETT
egyszer majd összeszednek engem is
már most szólok
vigyázzatok, csak óvatosan
porból vagyok
ÁLMATLANUL
hűs hajnal ölel
már halkulnak a tücskök
légy türelemmel
Borítsák be őt a saját versei és víziói: álmodj tovább, ott túl a Folyón is. Még találkozunk…
Cseke Gábor
2011. június 7.
Pusztai Péter rajza
2011. június 7. 15:14
Döbbenetes!
A sok kettőspont-zárójel bezárva mosolyjele életerőt, sőt, fiatalosságot sejtetett. Szinte valamennyi, jelen lapban megjelent írásomat ő tette világhálóra.
Még nem koppant bennem a rettenetes tantusz.
Remélem nem vette észre, hogy a földgolyót elejtette, mint egy karácsonyfadíszt.
2011. június 7. 16:13
Kedves Éva!
Alig két hete, hogy levelet váltottunk. Aggodalommal, félelemmel követtelek, gondolatban, az úton a kolozsvári klinika felé. Most, hogy a fájdalmas hír szomorúsággal tölti el a lelkem, szívem, visszagondolok a szerkesztőségben töltött évekre, a lap fölötti, késő estébe nyúló órákra. A szépre, jóra való igényre, amely lényed legjellemzőbb vonása volt. Mikor első könyved megjelent, örömmel üdvözöltem, írtam róla. A következőről úgyszintén. Mindig tudtam, hogy kiváló szellem lakozik benned, hogy művészi képesség, mívesség árulkodik soraidból. Verseidből, publicisztikáidból egy különleges világ tárult elénk. Elgondolom, mi mindent vittél magaddal, most mikor –soraidat ellenpontozva – megismerted a halált.
Nyugodj békében, kedves vakondsirály!!
2011. június 7. 16:43
Béke veled, Éva!
Elekes Feri
2011. június 7. 16:51
Bár hiszem, hogy a rémítő szó HALÁL bármilyen más kitalált szóval helyettesíthető lenne, mert elmúlás csak az élők számára van, fáj ez a hirtelen, elkapkodott utazás, a szavak megszűnte semmivel sem pótolható. Itt, Kolozsváron léptél át, Éva és nem tudtam, mert már nem szólhattál. De hiszem, hogy még beszélünk minderről.
Nyugodj békében!
2011. június 7. 17:26
Bár nem ismertelek, de siratlak.
2011. június 7. 17:59
A holnapi Szabdság TETŐN rovata közli Éva két versét. Lászlóffy Csaba, az oldal szerkesztője nem tudta mindeddig, mi történt.
2011. június 7. 20:10
– mi törtent? – nem birom felfogni…
2011. június 8. 03:18
Tévedés! Az előző TETŐN-ben volt.
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/58380/year/2011/month/4/day/25/web/0/quick/0/ynews/0/mainarticle/false
2011. június 8. 04:38
A hír tövise bárhova ér,
fájó emlék, bár nem folyt a vér.
Kérünk, bocsáss meg, védd a szenvedőt,
s vedd vissza, Uram, a kertedbe ŐT!
2011. június 8. 08:49
Megrendülten olvastam az iménti sorokat Éva haláláról,és most már értem,miért nem hallhattam felôle,vagy olvashattam a Káfé oldalain.Számomra még most is hihetetlen.Nagyon sajnálom.Nyugodjék békében.!
2011. június 8. 11:33
Szatmárra érkezésem reggelén ez a hir fogadott.
…Óh, Debi. Pedig annyi megbeszélnivalónk lenne még. De akkor majd…
Nyugodj békében.