az első hó ami megmaradt
lehullva idén
fehér az udvar
csak a macskák virítanak
feketén

hol van már a tavalyi
ha volt
amikor
csak a fekete rigó
feketéllt

nem
nem a macskák voltak
nem ették
gyermekkor telein ugrált
csipegetve szénát
szalmát
ahol már
még ember sem
gereblyélt
fáradtan zörgő levelet

sóhajtanék
ahogy Kányádon szokás
de nincs már költője
ki a földbuckák
nyelvét
megoldja

sokba kerülne
újat szülni
tán senki nem is tudna
kútnak lenni
itatónak
forrásnak ott
hol minden földből van

énekelni
a derűs égnek
panaszt emelni
tekintélyeseknek
konok derűvel
írni egy sort
áldomást is inni
ha úgy adódna

költő-apánk
ki tudja hol vagy
merre tűntél
miféle táj
szélfalait fested

még jó hogy szavaidból
pár ezeret
itt hagytál nekünk
eleségnek

2021-01-17

1. Berkes József:
   2021. január 19. 16:30

   Szép gondolatok, szépen leírva.

2. Nászta Katalin:
   2021. január 19. 18:40

   Köszönöm.

3. Mezei Mari:
   2021. január 21. 06:59

   Remek,könnyed,szép emlékezés Kányádi Sándor atyánkról , télről ,az életről!