Nászta Katalin: Az első hó
az első hó ami megmaradt
lehullva idén
fehér az udvar
csak a macskák virítanak
feketén
hol van már a tavalyi
ha volt
amikor
csak a fekete rigó
feketéllt
nem
nem a macskák voltak
nem ették
gyermekkor telein ugrált
csipegetve szénát
szalmát
ahol már
még ember sem
gereblyélt
fáradtan zörgő levelet
sóhajtanék
ahogy Kányádon szokás
de nincs már költője
ki a földbuckák
nyelvét
megoldja
sokba kerülne
újat szülni
tán senki nem is tudna
kútnak lenni
itatónak
forrásnak ott
hol minden földből van
énekelni
a derűs égnek
panaszt emelni
tekintélyeseknek
konok derűvel
írni egy sort
áldomást is inni
ha úgy adódna
költő-apánk
ki tudja hol vagy
merre tűntél
miféle táj
szélfalait fested
még jó hogy szavaidból
pár ezeret
itt hagytál nekünk
eleségnek
2021-01-17
2021. január 19. 16:30
Szép gondolatok, szépen leírva.
2021. január 19. 18:40
Köszönöm.
2021. január 21. 06:59
Remek,könnyed,szép emlékezés Kányádi Sándor atyánkról , télről ,az életről!