A régi telefonpalota földszintjén,
az egykori zárdával szemben, közel a Rákóczi lépcsőhöz,
a sarki óráshoz néhány hónapja
nem hozott senki javítani órát.
Nap nap után kinyitott,
kivette órazsebéből a zsebórát és igazított rajta.
Minden nap késő délutánig nyitva tartott.
Aztán lehúzta a vasrácsos redőnyt, s hazament.
A századik javítás után kitette a kirakatba
saját zsebóráját s ráírta:
„Nem eladó.”
Azóta rengetegen vinnék hozzá javítani az órájukat.

Az unitárius templom tövében,
az oroszlán mellett, a Bolyai-szobor bal oldalán,
az újságárushoz néhány hónapja
nem nyitott be senki.
Nap nap után kitette a friss újságokat
a kirakat elé, aztán elolvasta azokat.
Minden nap késő délutánig lehetett betérni hozzá.
Aztán feltekintett a Kollégium angyalára, s bezárta a boltot.
Századik alkalommal már el sem olvasta az újságot,
cetlit biggyesztett az ajtóra:
„Mai nap nincs újság.”
Azóta minden arra járó betérne hozzá a friss hírekért.

A kistemplom melletti házban,
Bánffyék házával szemben, a Sipos másolóiroda szomszédságában,
a zongoraórákat adó művésznőt néhány hónapja
nem látogatta senki tanítvány.
Nap nap után kihallatszott zongorajátéka
az utcára nyíló ablakon. Bús, andalító dallamok.
Minden nap késő délután csukta csak be az ablakot.
A századik napon éppen Chopin-t játszott volna,
de sóhajtott egy nagyot,
s kiírta a bejárati kapubolt fölé:
„Nem adok többé leckéket.”
Azóta mindenki hozzá vinné zongorát tanulni gyermekét.

2021. január 19.

1. elekes ferenc:
   2021. január 26. 06:42

   Szép!