Cseke Gábor: Kezünkben a véső
Pusztai Péter barátom születésnapjára
Péterem, Péterem,
nagy kő vagy énnekem
a lelkemen,
titkon azt
reméltem,
majd egymás közelében
vénülünk, roskadunk,
s mikor már senki se figyel ránk,
jó társak maradunk
de az álmok sose
úgy történnek, ahogy
megálmodjuk őket
ostor csap szét köztünk miközben
mentettük mind a menthetőket
ki többet ki kevesebbet
így történt
most már késő
bármilyen mögöttünk a háttér
de még kezünkben a véső
PP állandó képrovata a Káfén: Elmúlt napok