Fehér Illés műfordításaiból

Sve na svom mjestu / Minden a helyén van

Végre minden a helyére került:
a pacsirta a jegenye rügyező ágára,
a méh a kankalin első virágára,
a napsugár a még nem feslett
bimbón ébredt tiszta harmatcseppre,

Végre minden elfoglalja saját helyét:
a mosoly az elszunnyadt gyerek szeplős arcán,
lányka-kívánság a fanyar alma illatán,
a megzavarodott rím egy még nemlétező
költemény harmonikus szakaszán.

Végre a saját helyén minden megnyugszik,
de az enyém a messzeségbe vész,
azt a pontot keresve, ahol a lényeg remeg,
de gondolatom úton van,
ott jár-kél, ahol talp talajt nem ér.

*

Sve će konačno da dođe na svoje mjesto:
slavuj na tek izlistalu granu jablana,
pčela na prvi cvijet jagorčevine,
sunčev zračak na bistru kapljicu rose
probuđenu na još nerasprslom pupoljku.

Na svoje mjesto sve će konačno da se smjesti:
osmijeh na pjegavo lice usnulog djeteta,
djevojačka želja u miris jedre jabuke,
obezglavljena rima u skladne stihove
pjesme kojoj se ne nazire početak.

Sve će na svom mjestu konačno da se smiri,
samo će moje biće biti daleko,
u potrazi za tačkom u kojoj drhturi srž,
samo će moja misao biti na putu
na kome stopala ne dotiču tlo.

Fordította: Fehér Illés

Ranko Pavlović (Gornja Šnjegotina kod Teslića, 1943)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

1. Fehér Illés:
   2021. január 21. 10:03

   Köszönöm a megtisztelő figyelmet a szerző nevében is.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ