Csata Ernő: A magyar himnuszról
Emlékezés a Magyar Kultúra Napjára
A világ legrosszabb himnuszának minősítette Magyarországét egy amerikai politikai blog, a dailykos.com.
Az internetes oldal azért húzta le Kölcsey Ferenc (1790–1838) sorait, mert szerintük a vers túl sötét és depressziós.
A cikk szerzője szerint a többi ország himnusza harcias és büszke, a magyaroké ennek épp az ellentéte.
A szerző valószínű nem ismer más himnuszt az amerikain kívül, mint az amerikaiak általában, el vannak telve önmagukkal, a világ más részeit csak akkor tanulmányozzák, ha valamiért le akarják bombázni.
A megállapítás, miszerint a magyar a világ legszomorúbb himnusza, teljesen téves és elhibázott, ugyanis, ha összehasonlítjuk más népek himnuszával, akkor teljesen más lesz a véleményünk:
1. Kölcsey Ferenc Himnusz című alkotása verstani szempontból nyolcsoros szakaszokból felépített gyönyörű imádság, sok trocheus (ereszkedő) verslábbal (akárcsak az imádságok), 7,6,7,6,7,6,7,6 szótagszámú, valamint többnyire ABABCDCD vagy ehhez hasonló rímképletű sorokkal, amelyikben mindvégig a világ feletti mindenható erőhöz fohászkodik, közben röviden felsorolja a nemzet történelmének legfontosabb eseményeit. Sehol benne vérszomj, bosszú vagy öldöklésre való buzdítás:
„Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.”
Azt, hogy megbűnhődtük-e már a jövendőt is, Kölcsey nagy valószínűséggel az egy főre jutó sorscsapásokat vette alapul az évszázadok során, amiből az élmezőnyben vagyunk, mert a Kárpát-medence éppen a népek országútján van, mint ütközőzóna.
2. Ezzel szemben, ha megnézzük a franciák himnuszát a La Marseillaise (Marsziliai ének) címűt, azt kell tapasztalnunk, hogy végig tele van bosszúval és öldöklésre, vérontásra buzdító sorokkal:
…
„Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vérszomjukra
Szabdaljuk halmokra.”
…
„Reszkess, lator tyrannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önként koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.
Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtaposván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magukhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.”
Ez merőben más hangvételű, nekem sokszorosan szomorúbb vers, mint a Kölcsey Himnusza.
3. A román himnusz is hasonló hangvételű, pedig egy erdélyi születésű költő, Andrei Mureșanu írta az 1848-as forradalom alatt, Deșteaptă-te, române (Ébredj fel, ó, román) címmel:
„Ébredj fel, ó, román, ébredj halotti álmodból,
Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!
Most vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!
Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak,
Hogy még folyik a római vér ereidben,
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet,
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus!”
Ez is sokkal szomorúbb, mint a magyar himnusz.
4. Az USA himnusza is csak a zászlóról szól, ami fent lobog, amit a bombák robbanása és a rakéták vörös fénye mutat.
„Oh, mondd, látod-e a korai hajnali fénynél
Azt, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál?
Azt, amelynek széles csíkjait és fényes csillagait, a veszélyes csatában
A bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog
És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása
Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog.
Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lobog-e
A szabadság országa és a bátrak hona felett?”
…
Ma ez sem valami örömteli szöveg, még akkor sem, ha a vége felé meg is említi a Gondviselést.
5. A magyar himnusszal talán, hasonló hangnemű az angol himnusz, a God Save the Qeen (Isten óvja a királynőt), amelyik szintén egy imához hasonló:
„Isten, óvd kegyes királynőnket,
Éljen soká nemes királynőnk,
Isten óvd a királynőt:
Adj neki győzedelmes,
Boldog és dicsőséges,
Hosszú uralmat:
Isten, óvd a királynőt.”
Én nem akarom végigelemezni 130 ország himnuszát,
hiszen ezt már megtette előttem Csepeli György, a neves szociálpszichológus 24 évvel ezelőtt Örkény Antallal közösen egy tanulmányban elemezve a nemzetek himnuszait. Kutatásuk szerint a nyugat-európai nemzeti énekekben nagyobb szerep jut az ellenségek feletti győzelemnek, a balszerencse és árulás viszont gyakrabban jelenik meg a kelet-európai himnuszokban.
Valószínű, hogy van a magyarnál vidámabb is, de nagyon sok szomorúbb és a költői teljesítményt nézve sokkal gyengébb is, tehát egyáltalán nem a magyar a világ legszomorúbb himnusza.
Pusztai Péter rajza
2021. január 21. 09:24
A finn himnuszról eszembe jutott a stockholmi Finn-templomban megtartott, a közös finn-svéd múltat felidéző „Két évszázad szóban és hangban”című előadás.
Az irodalmi-zenei összeállítás vörös fonalát a finn nemzeti költõ, Johan Ludvig Runeberg (1804-1877) „Fänrik Ståls sägner” azaz Aczél hadnagy legendája című, nemzeti öntudatra ébresztõ regeciklusa szolgáltatta. A történet az 1808-1809-es svéd-orosz háborúban játszódik, mely után a Finn Nagyhercegség a cári tartománnyá vált.
Az előadás a ciklus nyitó darabjával, a finn himnusszal kezdődött. A “Hazánkat” Vörösmarty Mihály Szózatának ihletésére írta Runeberg. (Zenéjét a német Fredrik Pacius szerezte).
Az oboás szigorú tekintettel nyalogatta az oboa fúvókáját. A zongorista a kottáit rendezte. A hosszú, kék estélyit viselő énekesnő tekintetét a mennyezetről függő csillárra szegezte, és átszellemült arccal dalra fakadt.
„Hazánk, hazánk, te drága szó,
Zendülj az ajkakon!
Nincs bérc, egekre felnyúló,
Se völgy, se part oly bájoló
Sehol, mint itten északon,
Öledben ősi hon.”
IV. Gusztáv Adolf svéd király gyűlölte Napóleont, ezért 1808 februárjában szoros véd- és dacszövetséget kötött Angliával. A franciák ezért Sándor cárra – aki máskülönben IV. Gusztáv Adolf király sógora volt – bízták a Balti-tenger partján fekvő országok sorsát.
Az oroszok 1808 májusában törtek be Finnországba. Carl Olof Cronstedt svéd tengernagy, máig kideríthetetlen okokból, ágyúlövés nélkül feladta a Helsinkit védő Sveaborg (finnül Viapori) várát, a bevehetetlen hírében álló grániterődítményt. A hétszáz évig svéd fennhatóság alatt álló Finnország orosz kézbe került. „Észak Gibraltárjának” árulásszámba menő elvesztése fájdalmas fejezet a svéd történelemben.
1808 őszén maga IV. Gusztáv Adolf svéd király vezette a Finnországban rekedt svéd seregek megmentésére irányuló hadjáratot. Az oroszok már várták őket, és meghiúsították a partraszállást. A király hirtelen haragjában lefokozta a svéd tiszteket. (Rossz nyelvek szerint tudomására jutott az, hogy a csata előtti éjszaka a tisztek Turku kikötőjének a kocsmájában együtt mulattak orosz kollegáikkal.)
Zeng-zúg a finn himnusz.
„Hazánk szegény, de hadd legyen
Annak, ki kincsre vágy.
Hadd vesse meg az idegen,
De mi szeretjük mind híven:
E sziklatáj, ezernyi láp
Nekünk tündérvilág.”
A vérszemet kapott oroszok 1809 márciusában behatoltak Svédország területére. Kemény tél volt, még késő tavasszal is vastag jég fedte a Balti öböl vízét. Azon át érkezett Umeå alá a 3700 főt számoló orosz hadsereg. Az oroszok tábort ütöttek a jégen, és a jégbe fagyott svéd hajókból rakott tüzeket körülállva melengették gémberedett tagjaikat. Az ostrom elkerülhetelennek látszott.
„Bár zord legyen itt életünk,
Ez a hazánk, szülõhelyünk.
E földtekén ily drága kincs,
Mint e hely, semmi nincs.”
Gusztáv Adolf király nem volt hajlandó békét kötni, ezért a türelmüket vesztett svéd főurak letartóztatták, és börtönbe vetették. A stockholmi pucss hírére Umeå városparancsnoka felkereste az orosz seregek parancsnokát, Barclay de Tolly ezredest. Baráti légkörben koccintgatva megegyeztek: a konfliktust úgy kerülik el, hogy a városvédők kivonulnak Umeåból.
A svédek örömükben csapra verték a hordókat, és embertelenül berúgtak. Éjfél is elmúlt mire az oroszok sűrű káromkodások közepette szekerekre rakták és Umeå városán kívülre szállították a hullarészeg ellenséget.
Az oroszok napokon belül parancsot kaptak a visszavonulásra. Jégen jöttek, jégen mentek. A város polgáraitól kölcsönzött 120 lóval azóta is adósok. Ez volt az utolsó alkalom, amikor idegen hatalom svéd földre tette a lábát.
2021. január 21. 09:54
Kedves Zsolt, köszönöm az értékes kiegészítést. Az idézett versekből az tűnik ki, hogy a rengeteg nehézség ellenére nyoma sincs a gyűlöletre, bosszúra és vérontásra buzdító hangoknak, sokkal inkább a szülőföld végtelen szeretete csendül ki belőlük.
2021. január 21. 11:37
Örülök, hogy érdemben járulhattam hozzá az érdekes témához.
:-)
2021. január 21. 12:03
Köszönöm ezt a cikket, a kiegészítő kommenttel együtt! Nagyon tetszik.
2021. január 21. 13:15
Holnap, január 22-én van a magyar kultúra napja (1989 óta ünnepeljük ezen a napon), annak emlékére, hogy ezen a napon jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát Kölcsey Ferenc, 1823-ban. A magyar kultúra napja alkalmából kívánunk minden, magát magyarnak valló embernek, hasznos és áldásos elmélyülést a magyar kultúra világszínvonalú világába.
2021. január 21. 14:23
Katalin, örülünk, hogy olvasta és tetszett, legalább ennyivel hozzájárulunk a megemlékezéshez.
2021. január 21. 14:54
Kedves Ernő, megosztottam a facebookon – hadd okuljon más is!
2021. január 21. 15:09
Köszönjük Katalin, gondolom senkinek sem fog ártani, habár a mai világban semmit sem lehet tudni biztosan.
2021. január 21. 16:49
Köszönöm! számomra sok új, értékes információt kaptam.
2021. január 21. 17:49
Kedves József, örülünk, hogy erre járt és kedvére volt az, amit olvasott. Mi is köszönjük.
2021. január 21. 19:17
Ha már a Himnuszok ügye került szóba, íme Constantin OLariu műfordító ihletett tolmácsolása román nyelven:
Doamne, binecuvântează
Pe maghiar, dă-i voie bună,
Și belșug, și-i stă de pază
Ca pe dușman să-l răpună.
Celui mai lovit de soartă
Adu-i zile mai frumoase,
Prea și-a ispășit deșartă
Viață-n chinuri dureroase!
Tu, purtatu-ne-ai străbunii
Peste sfinte culmi Carpate,
Patrie ne-ai dat cununii
De izbânzi însângerate
Și pe unde curg la vale
Tisă, Dunăre-argintie,
Înflori-n câmpii domoale
A lui Arpád seminție.
Am atins șesuri cumane
Unduind de spice coapte
Și nectaruri diafane
Ai prelins prin vii în noapte.
Ne-ai înfipt ades drapelul
Peste otomane gloate,
Matei-Crai duse rezbelul
La Viena, sub cetate.
Pentru-a noastre vechi păcate
Ai strâns, Doamne, supărare
Și cu fulgerele-ți toate
Ne-ai lovit fără-ndurare;
Ai trimes mongole hoarde,
Cu săgeți să ne lovească,
Apoi jug osman, și soarte
De robie grea, turcească.
O, ce-adesea răsunară
Imne de triumf osmane
Peste soarta noastră-amară,
Peste-a oaselor gorgane!
Și ce des fiul și-aflase,
Țara mea, un scut în Tine,
Ori din pricină odraslei
I-ai fost urnă-n vremi haine!
Hăituit, fugea sărmanul,
Urmărit de spadă-fiară,
Nu-și află, precum orfanul,
Casă-n propria lui țară.
Suie-n munți, coboară-n vale,
Cu amar adînc și teamă,
Ploi de sînge, foc și jale
Îl lovesc și-l fac să geamă.
Azi ruini; cândva cetate,
Râs cândva și veselie,
Plâns și jale se abate
Azi, în loc de bucurie.
Și, vai, moartea când cosește
Libertatea nu dă-n floare,
Curg din ochi de rob mutește
Lacrimi de orfan, amare!
Doamne, de maghiar te-ndură,
Apără-l de cele rele,
Ocrotește-l cu căldură
Prin oceane de durere.
Celui mult lovit de soarte
Adu-i ani de bucurie,
Prea și-a ispășit prin moarte
Câte-au fost și-or să mai fie !
Cseke, 22 ianuarie 1823.
Tradus de Constantin Olariu
2021. január 21. 19:18
Forrás: a jó öreg Wikipédia…
2021. január 21. 19:39
Köszönjük, Gábor! Olariu is átérezte, hogy ez egy nagyszerű imádság és úgy is fordította, neki is köszönjük a román anyanyelvűek nevében is.