Az engem ismerő, munkásságomat számon tartó, rá figyelő olvasónak – a bő leltár ellenére – joggal támadt hiányérzete, hisz előbbi írásomban épp csak említés történik Németh Lászlóról, a Nagybányán született, XX. századi magyar irodalom klasszikus írójáról, akihez szellemi szinten immár fél évszázadnyi időnél is több köt. Czine Mihály szép szavait idézve, magam is elszegődtem Németh László eklézsiájához. Életszemléletem, magyarságélményem és tudatom legfőbb szellemi forrása, alakítója Ő volt s maradt mindmáig.
Lapozzunk vissza az időben. Az Iszony című regényéről írott méltatásom – 1968 – záró soraiban, bár az író életútját, küzdelmeit, életművet még mélységében nem ismerhettem, megsejtettem, megéreztem valamit: „Az élet igazolja, hogy a többet, jobbat, nemesebbet cselekedni akarókkal szemben mily sokan vetnek tüzet. Állnunk kell a harcot.” Ez már jelzi, hogy a regény, az életmű kisugárzása az olvasóra is kötelező feladatot sugalmaz: állni a többért, jóért, nemesebbért felvállalt küzdelmet.
1971 – az író 70. születésnapja Erdélyben is „megnyitotta” a megismerés csapjait. A Tanulók Könyvtára sorozatban megjelenhetett a Bűn című regénye, Jordáky Lajos előszavával, amely objektív képet rajzolt róla. Színházaink is repertoárjukba iktatták színműveit – Marosvásárhelyen A két Bolyait, Sepsiszentgyörgyön a Papucshőst, Temesváron a Villámfénynél című alkotást. Szülővárosában a Bányavidéki Fáklya hasábjain a Máramarosi Kislexikon rovatban tisztelegtem előtte. Ezen írások/bemutatók indították el azt az érdeklődést, amely életre szóló elhivatottságot ébresztettek bennem. A mélyebb megismerés megalapozója egy véletlen volt. A nagybányai Hohl Ferenc kőfaragónál jártam nagyszüleim síremlékének megrendelése végett. Az ebédlőasztalon lévő könyvhalom közt láttam meg az életműsorozat első kötetét: Negyven év – Horváthné meghal – Gyász (1969). Hátsó borítón az ára: 1 rubel 66 kopejka. Lembergből postázta egy néha-néha haza látogató rokon, valamicske költőpénz reményében. Bennem elindult a lavina a további kötetek megszerzéséért. Hogy miként? A román–magyar határ perzekutorainak, szellemőreinek kijátszásával szereztem meg az életmű mindenik kötetét; később pedig a Püski Kiadónál megjelenteket. No meg a Németh Lászlóról szóló irodalom gyarapodó alapműveit. Ahány új kötet, új olvasmány, megannyi beavatás, elmélyülés, követve a Németh László által megfogalmazott axióma – a megismerés: megértés; a megértés: szeretet – szellemi evolúció folyamatát, mindmáig. Senkiről annyit és annyiszor, mint róla, nem írtam. Ötven közlésnél is több jelzi az utat, amelyet megtettem: antológiákban és tematikus kötetekben közölt tanulmányok, folyóiratokban megjelent írások, napilapokban és azok mellékleteiben közzétett rövidebb–hosszabb méltatások. Különösen foglalkoztattak a Nagybányához, a szülővároshoz kötődő, a műveiben rögzített emlékek. Az első ilyen – A szülőváros idézése – az író halálhírére történő reagálásként született, arról, hogy a szülőhelynek és az 1918-ban ott töltött nyári hónapnak közvetett és közvetlen nyomai miként érhetők tetten az addig olvasott köteteiben. A téma az elmélyülés folyamatával párhuzamosan vissza–visszatérő motívumként élt bennem, tíz év múltán a Kriterion Kiadó Irodalomtörténeti és stilisztikai tanulmányok című antológia–kötetében jelent meg, 1984-ben, Németh László és Nagybánya címmel. A sor folytatódott. Az utolsó tanúságtétel a Szatmári Római Katolikus Püspökség által kiadott 2001-es Római Katolikus Naptárban: „Én szép helyen születtem: Nagybányán.
Rövid időre térjünk vissza az időben, a Villámfénynél szatmárnémeti bemutatójára (1977). Néhai Ács Alajos színházigazgató bizalmából én írhattam, szerkeszthettem a műsorfüzetet. Benne hosszabb–rövidebb írásokkal kívántam érdeklődést kelteni az író és műve iránt: Németh László időszerűsége, A színdarabról, Három hazai előadás, három rendező – Völgyesi András Sepsiszentgyörgyről, Kovács Ferenc, a marosvásárhelyi előadásról, Cseresnyés Gyula Temesvárról – vallomása; Nagy Imre „sorstársai” Németh László drámáiban; Interjú a dráma rendezőjével, Kovács Ferenccel; Autorul şi opera sa. (Román nyelvű ismertetés) Az előadás sikert aratott.
Az életműben való elmélyülés kiemelkedő szakasza lett az író születése 90., halála 20. és a születése centenáriumi ünnepségeihez kötődő hozzájárulásom, szereplésem.
Szóljak előbb a szülőváros, Nagybánya magyarságának tisztelgéséről.
1991 – az író születésének  90. évfordulója
Kicsinyke füzet örökítette meg – keresztelésének színhelyén – a Híd-utcai református templomban lezajlott kegyeleti eseményt. Az eseményen jelen volt a Németh László Társaság küldöttsége, a Németh–családból Judit és Ágnes. Megnyitó beszédet mondott Nógrádi Béla református esperes; az író életútját és életművét Sándor Iván, Máriás József, Monostori Imre és Kereskényi Sándor ismertette/méltatta. A megemlékezés fénypontja volt a Németh László–emléktábla – Tőrös Gábor nagybányai szobrászművész alkotása – felavatása a templom előcsarnokában. Az ünnepség fényét emelte az író emlékéhez kötődő irodalmi műsor, valamint az ünnepégre meghívott Debreceni Kántus szereplése. Záróbeszédet mondott dr. Márton Árpád, az RMDSZ nagybányai választmányának elnöke. A Németh László életműsorozat addig megjelent köteteit alkalmi kiállítás mutatta be. Az eseményt megörökítő, az RMDSZ nagybányai vezetősége és a református egyház gondozásában megjelent, Klacsmányi Sándor által szerkesztett műsorfüzet tartalma: Metz József: Németh László (szövegközben az író lebontott szülőháza); Karsay Magdolna: A személyiség kérdései Németh László prózájában; Gönczy Katalin: Nagybánya Németh László emlékezetében (benne Németh László születési anyakönyvi bejegyzésének fotokópiája); Máriás József: „Találkozásaim” Németh Lászlóval; Klacsmányi Sándor: (Interjú) Tőrös Gábor szobrászművésszel az emléktábláról; az ünnepség programja. A füzet közli a nagybányai RMDSZ és a Református Egyház szervező bizottságának névsorát: Dr. Márton Árpád, Nógrádi Béla, Máriás József, Oszoczki Kálmán, Horváth Attila, Kádár István, Mátis Csaba, Dudás Gyula, Olajos Pál.
1995 – az író halála 20. évfordulója
Ez alkalommal is a Híd-utcai református templom volt az ünnepség színhelye, a szervezők sora is ugyanaz: a Református Egyház, az RMDSZ városi szervezete. Az ünnepségen jelen volt a Németh László Társaság küldöttsége, a Németh–család tagjai közül Ágnes és Magda. Az egybegyűlteket köszöntötte Nógrádi Béla, református esperes, Gyarmathy Gábor, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, Monostori Imre a Németh László Társaság nevében. A Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület EMKE Füzetek című kiadványsorozatában – In memoriam Németh László címmel – közzétette az emlékülésen elhangzott előadások szövegét. Bevezetője – Őrizzük a lángot – hitet tett a nagybányaiak ragaszkodásáról, az író iránti mély megbecsüléséről. „Németh László hagyatéka kimeríthetetlen kincsesbánya, akár e város altalaja. Műveit fellapozva a szellem kvarcai, ametisztjei, antimonitjai, arany– és ezüstkincsei tárulnak fel előttünk; mérhetetlen gazdagság, amelynek mi egyenes ági örökösei vagyunk. Amikor tehát előtte tisztelgünk, amikor megbecsülésünknek adunk hangot, amikor műveit olvassuk, azt a magunk érdekében tesszük, beépítve Őt a magunk szellemvilágába, melynek Ő messze fénylő fárosza, ma és az elkövetkező időkben.” Idézzük fel a negyed századdal előbb elhangzott/kiadott előadások címét/szerzőjét: „Az emberbőrbe kötött remekművek” (Fábián Ernő), „Élünk és élni fogunk” (Máriás József), Ami a Téli utazásból kimaradt (Veress Dániel), Nagybányai emlékek (Németh Ágnes), Rendező szól a darabról (Kovács Ferenc), Portré – hármas megközelítésben (Metz József), Németh Lászlóról és utóéletéről – 1995-ben (Füzi László), A nagybányai Németh László könyvtár (Dávid Lajos). A kötet mellékletében látható képanyag Németh László nagybányai kötődéseit, az általam összeállított Németh László romániai bibliográfiája című adattár pedig életműve erdélyi visszhangját kívánta szemléltetni. A jelen lévők megkoszorúzták a templom bejáratánál található Németh László–emléktáblát.
E rendezvényeknek, a sajtóban megjelent írások szellemi térhódításának meghatározó szerepe volt abban, hogy az 1997-ben önállóvá vált nagybányai magyar középiskola az író nevét vette fel, Németh László Elméleti Líceum néven lett s maradt – reméljük a jövőben is betölti hivatását: mint a nagybányai és környékbeli magyarság oktatási központja, zászlóshajója.
2001 – Németh László születésének centenáriuma
Nagybánya közössége ezúttal is a Híd–utcai református templomban, a magyar nyelvterületen az elsők közt tisztelgett Németh László emléke előtt – születése centenárium alkalmából. A húsz évvel ezelőtti ünnepi eseményt a Bányavidéki Új Szó különkiadása – a lap Erdélyi féniks című melléklete – őrizte meg az utókornak. Ebből idézhetjük fel, mily témájú előadások hangzottak el, kik is voltak az előadók; mely írások teljesítették ki az író személyisége, emléke előtti tisztelgést. „…van part s a csillagok vezetnek” (Máriás József), Németh László emlékezete (Láposi P. Antal költeménye), Az utókornak is szüksége van elévülhetetlen életművére! (Monostori Imre), Németh László nemzeti stratégiája (Pomogáts Béla), „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és a vég” (Dr. Németh Csilla), Az erdélyi adó(sság) (Kántor Lajos), Németh László és Jancsó Béla (Cseke Péter), „Minden fej Isten kápolnája” (Cs. Varga István), „Benned róvom erdélyi adómat” (Veress Dániel), „Egy kis nép joga az élethez: hogy különb” (Máriás József), Észrevételeivel, tanácsaival segített (Köszönő sorok Metz Józsefnek az évtizedes segítség–nyújtásért, tanácsokért) (Máriás József), A Németh László Elméleti Líceum jelentősége Nagybánya és környéke ifjúságának nevelésében (Vida Zoltán), Hitet adni az emberiségnek (vásárhelyi). A lap részletet közöl az író Magam helyett című kötetéből a nagybányai emlékekről szóló rész kiragadásával, a Morgó alatti házról, amelyben az író nagybányai tartózkodása alatt, 1918 nyarán kellemes heteket töltött.
Ezen az ünnepségen is jelen volt a Németh László Társaság küldöttsége, a Németh-család – Magda, Ágnes és Csilla személyében.
A kiadvány szerkesztője: Dávid Lajos és Máriás József; az illusztrációk – Dávid Lajos és Klacsmányi Sándor fotói – az író lebontott, fotón megörökített szülőházáról, a Morgó alatti Bányai–házról, felvételek az ünnepségről, előadóiról, résztvevőiről. A rendezvény és a kiadvány támogatói: Illyés Közalapítvány, Kisebbségi Tanács, GALI kft – Avasújváros – Gábri Elek cégtulajdonos, Nagybányai Óvárosi Református Egyházközség, ZOTMAR PRESS kft. Szatmárnémeti.
„Hisszük, hogy mindenkor lesznek olyanok, akik átveszik és őrizni fogják a lángot – Németh László emlékét –, lesznek olyanok, akik műveit olvasva erkölcsi s szellemi buzdítást kapnak a népükért vívandó küzdelemhez, erőt merítenek a folytonos megújuláshoz.” – olvashatjuk az In memoriam Németh László című kötet előszavában. Remélni szeretnénk, hogy a Németh László Elméleti Líceum diáksága, a nagybányai irodalomszerető közönség az elkövetkező időkben, években sem hagyja kihunyni az emlékezés lángját.

(Folyt. köv.)