Csata Ernő: Nagyokra emlékezünk

Három hírességünkre is emlékezhetünk január 27-én, akik mind ugyanaznap szenderültek örök nyugalomra:


1. Bolyai János, híres matematikus és hadmérnök, Bolyai Farkas fia, aki a semmiből egy új, más világot teremtett, az 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát. Marosvásárhelyen halt meg 1860. január 27-én, 58 éves korában, a református temető egyik jeltelen sírjába temették, ahol a katonai kiküldötteken kívül csupán három vásárhelyi polgár volt jelen. Sírja 34 éven keresztül jelöletlen maradt, csak 1894-ben állított emlékkövet a Mathematikai és Physikai Társulat.

„A világra már új szelek törtek,
megjelent János fiam Appendixe.
Ezzel végleg kint voltunk az égibe,
honnan új Eukleidészek jönnek,
kik faggatják titkát a téridőnek
s nem nyugszanak bele a régibe,
a földi világ átlép eszmeibe,
és kitágul a tudás látóköre.
A többdimenziós tér birodalma
a Földön érthetetlen fogalom,
ott, a háromdimenziós létben.
A paralellák is más teret kaptak,
hol megmérkőznek az új gondolatok
az eszmék változó kereszttüzében.”

Részlet Csata Ernő: Bolyai Farkas című szonettkoszorújából.


2. Ady Endre, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Érmindszenten született, a magyar szimbolizmus nagy alakja, 1919. január 27-én halt meg, 41 évesen, aki magát eltévedt lovasnak írja le:

„Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hínárú útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Múltat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagy mérgű medve.”

Idézet, Ady Endre Az eltévedt lovas című verséből.


3. Borsos Miklós, magyar szobrász, éremművész, Nagyszebenben született, a „pannon szellem” képviselője. 1990. január 27-én hunyt el Budapesten, 83 éves korában. Örökségét ápolja, többek között, a Gyergyócsomafalván működő Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány.

„Egy székely jajból harsanó tihanyi echó,
az utolsó reneszánsz vándorlegény,

egy szál ingben
és egy szál vésővel
birkózik egyedül
a kőbe fagyott igével.

A mediterrán kert hűvös ölén,
fák nyújtózásában Toscana üzen neki,
s az időtlen világ csicsereg
virágok örömével felé.
Madarak kőbe vésett szavával,
erdélyi sziklák megszólalni vágyó
némaságával int a mester,

a kerti csendben,
elmélázni a balatoni tájban,

hol ég és föld vízbe fúl,
ahogy a kozmikus messzeség lehull,
hol a fény és árnyék teret szül,
amint a szépség lágyan szétterül.”

Idézet, Csata Ernő: Borsos Miklós, egy képzelt találkozás című verséből.

Borsos Miklós: Jó szélben, Tihany, 1958.

2021. január 27.

7 hozzászólás érkezett

  1. Komán János:

    Javítsátok ki: Borsos 1890-ben halt meg.

  2. Csata Ernő:

    Kedves János, Borsos Miklós szobrász, a gyergyócsomafalviaknak (én is ott születtem) Miklós bácsi volt (akit nagyon sokan ismertünk személyesen), mert Borsos Miklós nagyapja gyergyócsomafalvi (Borsos Gézáéknak ágról-végről rokonság, ezért is viseli gondját Csomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítványnak), az apjának pedig, habár Szebenben éltek, aztán a háború elől Győrbe menekültek 1916-ban, Csomafalván még örökölt földrésze volt, amit később eladtak. Borsos Miklós semmiképpen sem halhatott meg 1890-ben, mert 1906-ban született, Szebenben.

  3. Csata Ernő:

    Most vettem észre, a Cseke Gáborék által beszerkesztett tusrajz alatt (amit nagyon köszönök nekik), hogy a hely éppen Tihany (ahol volt lakásuk és a kertben szobrászkodott) és a dátum 1958 (holtan semmiképpen sem készíthette volna).

  4. Komán János:

    Köszönöm,Ernő,igaz,én tévedtem.Üdv.János

  5. Komán János:

    Valamikor én én is emlegettem a sajtóban Borsos Miklóst és Köllő Miklóst. Összetévesztettem őket a keresztnevük miatt Öregszik a figyelmességem is. Igaz, Köllő 1900-ban halt meg.Elnézést.

  6. Csata Ernő:

    Igen, János, Köllő Miklós (1861-1900) is szobrász és ugyancsak csomafalvi származású volt és szintén Budapesten halt meg. Ő tervezte a Madéfalvi veszedelem emlékművének a tetejére a Turulmadár-szobrot, de csak a halála után, 1905-ben állították fel. Ugyancsak ő tervezte a Marosvásárhely főterére felállított Kossuth-szobrot is, amit a beözönlő románok összetörtek, de a makettje alapján egy szovátai szobrász újra megöntötte és ma Gyergyócsomafalva főterén, a templom előtt van felállítva, 1996-2000 között, amikor tanácsos voltam és Fodor Imre polgármester, innen ketten részt vettünk a szobor felavatásán és koszorúztunk.

  7. Csata Ernő:

    Azon gondolkoztam, hogy ismert nagyjaink közül, ki halt meg 1890-ben, aki Komán Jánosnak beugrott, hát, találtam is, legalább egyet: Orbán Balázs, a legnagyobb székely, a Székelyföld leírása című terjedelmes műnek a szerzője, aki 1890. április 19-én halt meg Budapesten.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights