B. Tomos Hajnal: MagáNYtulajdonunk

Olyan burába zártak,
ahol éjszakánként,
mint nyálkás kígyók fojtogatnak
a jövendőmondók.

Olyan burába zártak,
melyen nem hallszik át
a magány véres körmű
kaparászása.

Olyan burába zártak,
ahol testünk, mint kopott nagykabát
éhes varjakat
melenget

Olyan burába zártak,
melyben nyelvünkre száradt a szó
s altatót dúdolunk kába
eszméletünknek.

Olyan burába zártak,
ahol az asszonyok testében
anyatej helyett, tüdőbaj rózsája
bokrosodik.

Olyan burába zártak,
melyre gyermekeink riadt szemét festették,
hogy lyukat ásson belénk a
a semmi-űr

Olyan burába zártak,
ahol hajunkba kapó ujjaink
már csonkig égtek.

Olyan burába zártak,
melyből már az utolsó
homokszem is kipörgött,
s ha fejére állítanák is, mint klepszidrát,
minket temetne a zuhogó idő.

Figyelmeztetés. A szerző fotója

2021. január 22.

Szóljon hozzá!