Bajor Andor halálának 30. évfordulójára

Fotó: Nikolits Árpád

Vajon az a humor, amelyiknek iránya van, csak vicc?
A kérdés vizsgálatra szorul, de valahogy úgy értem, hogy a humor látásmód, nem ellenállás, illetve annyiban ellenállás, hogy látásmód. Aki mindenből viccet csinál, az fárasztó – a humorista viszont nem mindig nevettető, olykor inkább megríkat, vagy ha először nevetünk is, másodjára már sírunk.
Nehéz a humort megkeresni; ezért nem lehet tudni, hol van Bajor Andor. Könnyű azt mondani, hogy az erdélyi humorban. Az ő humora azonban nem a „székely furfang”, ami valamiféle márkanévként terjedt el az utóbbi időben, nem is a stand-up változata. Nem idegenkedik a vicctől, de egyik legkedvesebb példám, hogy az űrbe egy széket kellene kilőni, ha a marslakókkal közölni akarnánk, milyenek is vagyunk, mégse vicc: ahhoz túl „hosszúra zárt”.
Ez a hosszúra zártság a humor, azt hiszem. Európa folyton el van veszve, ezért még akár meg is találhatjuk. Nem az a lényeg, hogy megtaláljuk-e, hanem ez a szomorkás látás arról, hogy mindig beszélünk róla, de soha nincs meg.
Az 1989 előtti erdélyi magyar irodalom meglehetősen legendásított irodalom. A Bajort illető legendák bohémiájáról, szellemességéről, szórakozottságáról szóltak. Számomra az a kérdés, hogyan lehetett mindezeket megőrizni egy kispolgári létben. A kommunizmus remek címke, mindent eltakar, de hát gondoljunk bele: mindenkinek állása volt, fizetése, lakása, családja, és akinek netán nem volt, azt többé-kevésbé lenézték.
Bajor is megnősült, gyermekei lettek, lakása a Nyárfasoron, állása a Napsugárnál, az Irodalmi Könyvkiadónál, az Előrénél, és egy hermetikus diktatúrában élt. Ebben a zárt világban képviselt valamit, ami más volt. Nem egyedül, mégis különlegesen.
A tények magukért beszélnek, de nem mondanak semmit. Művelt volt, de hát akkoriban másként értették a műveltséget. Filozófiát végzett, mint Székely János. Váradról származott, és a váradiság kétségtelenül hordozott magában frivolitást, nagyvonalúságot, villanyságot.
Mindez mégsem elég – ezért megmagyarázhatatlan. Az akkoriban szolidárisabb irodalmi élet biztosan segített, de magában kellett hordoznia azt a látást, ami Bajorrá tette. Úgy szerettem volna találkozni vele, bár szemléletet nem lehet sem kölcsönkérni, sem lízingelni. De beértem volna a szeretettel.

Forrás: szerző FB-oldala