Vadmalacot a reptéren rendőrök várják, elválasztják Malackától. Búcsúzni kell.
Malacka jobb kézzel végigsimít társa homlokán, az előrehulló hajtincseken, kedvenc mozdulata ez, ismeretségük kezdetétől.
Keresi a gondterhelt arcban a fiatal Vadmalacot, a lobogást. Hát ott van, nem tűnt el. Annyi minden történt velük, körülöttük, de az nem tűnt el!
Mit mondhatna neki, hiszen nem először búcsúznak. Menjen, ha ezt az utat választotta, vállalta. Legutóbb megmérgezték, akkor csak ő búcsúzhatott, Vadmalac előtt a világ elsötétedett.
Szól neki hangosan vagy szavak nélkül, hogy várja vissza.
Végigsimít a homlokán, az a búcsú.

Forrás: https://ujnepszabadsag.com/