Ha egyszer elmegyek, add tenmagad nekem.
Hitemben így leszel a véges végtelen.
Add nekem a völgyet az Istenszék alatt,
Galonya vizébe mártóztasd önmagad,
nyugodt álmom alá add Bekecs vánkosát,
s luc hűvös sóhaját a Bucsin tetőn át.
Sűrű ráncaidban – kászoni völgyekben –
borvizek sóhaja csendüljön, csak nekem.
Bárány bégetés adj a Tolvajos tetőn
s cinkeszó zenéjét a téli etetőn,
utolsó nyerítést a Lovarda fölött,
s szánkócsikorgást a Temetők között,
kakasmandikót adj a Németkalapnál,
s pirók pirulását tavasz kútjainál.
Vedd dobbanó szívem Vargyas Kőlikánál,
ahol Csala tornya időt dacolva áll.
Ásd el reményemet szénaboglya alá,
Mészkő füveibe, hol mese álmodá
a költő életét: tüdőbajba rohadt
ott, hol az Aranyos a Marosba rohant.
Sellő hűs permetét a Tündérvölgy felett,
s Lovak vízesését Borsabánya megett
add nekem. S midőn már hűvös harmat terem
s tücsökcirip hangol barnuló réteken,
a Hadak útján hadd induljak én is el
arra, merre a csodaszarvas legel.

2021. január 25.