Markó Béla: Erdélyi pikareszk

(Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, felelős szerkesztő Mészáros Sándor, a borítót Hrapka Tibor tervezte.)

Össze kell itt kötnöm néhány, címbeli fogalmat. A pikareszk mindenekelőtt középkori spanyol kalandor-regény, hősei soha nem a társadalom felkentjei, hanem életformájuknál fogva annak a peremén élő, mindenekelőtt ügyességükkel, eszességükkel érvényesülő jövő-menők, akik különösebb logikai sorrend nélküli, egymást követő eseményeken- történéseken-fejezeteken téblábolnak át, miközben tekintetükön át látjuk az őket körülvevő világot.
Akárcsak egy jóval későbbi korszakban, a beat-irodalom egyik fenegyerekének, Jack Keroucnak a hősei. Vagy mint a sajtó Gonzo-riportjai, amikor az újságírót jobban érdekli a sajtótájékoztatóig vezető út részletes leírása, mint ami ott elhangzik, hiszen az olvasó azt amúgyis megtalálja máshol, százszor és ezerszer.
A kalligram voltaképpen képvers: a sorok, a szavak, a betűk, a szóközök úgy vannak elhelyezve, hogy képileg is tükrözzék a tartalmat. Apollinaire első világháborús képverseit az elmúlt évszázadban világszerte nagyon sokan utánozták, többé vagy kevésbé sikeresen. A közép-kelet európai redszerváltások után szinte azonnal megalakult pozsonyi kiadó nem véletlenül vette fel ezt a nevet, hiszen a tartalom és a forma egységére utalt, akár annak magyarországi leágazása is, amely egy jóval nagyobb könyvkiadói egyesület keretében működik.
Az idén hetven esztendős Markó Béla, amikor úgy döntött, hogy nem indul újra az RMDSZ-elnökségért (2011), visszavonul a kormánytisztségekből (2012) és többet szenátori mandátumra sem pályázik (2016), egyre több verset, esszét, értekező prózát ír és közöl, rendszerint folyóiratokban, napilapokban, majd azokat összegyűjtve, kibővítve önálló kötetekben is.
Rekviem egy macskáért című kötete a 2011-2014 közötti publicisztikáit tartalmazta, ez a kötet pedig annak kiegészítése illetve folytatása. Kevés kivételtől eltekintve, az írások főhőse maga az erdélyi magyarság. Történelmi vagy aktuálpolitikai, irodalmi vagy társadalmi, ünnepnapi vagy hétköznapi összefüggésekben a szerző voltaképpen közösségi sorsunkon töpreng. Azokén is, akik elmentek, azokén is, akik itt maradtak, azokén is, akik úgy távoztak, hogy lélekben itt maradtak és azokén is, akik gondolataikban a nagyvilágra vágynak, de első lépéseiket mégis képtelenek megtenni és nem a koronavírus miatt.
És gondolja végig mindezt roppant olvasmányosan, közhely- és vagdalkozás mentesen, annak az értelmiséginek a szemszögéből, aki bármiféle előítéletet félretolva érteni-magyarázni próbálja mindazt, ami velünk történt és történik, de ugyanakkor fenntartja annak az eszmeiségnek az elvi kereteit is, amelyekben hisz, amelyeket a magáénak érez. A könyv értekezései éppen ezért nem írhatók le kizárólag nemzetpolitikai vagy úgymond neoliberális fogalmakkal, de még az egyéni vagy kollektív jogok kettősségével sem, megfogalmazásai ennél jóval árnyaltabbak. Akárcsak a mindennapi erdélyi életünkben, különböző eszmerendszerek vagy töredékeik hatolnak egymásba, amit azonban Markó sarkigazságként megfogalmaz, az számára vitathatatlan: úgy érzi, hogy alapvetően szükség van az erdélyiségre, annak a magyarságot gazdagító, de a másságot is figyelembe vevő fogalomrendszerére. Ugyanúgy, mint a magyar nemzetrészek közötti egyenrangúságra, a mellérendelésre és nem alárendelésre, annak a bölcsességére, hogy ne kívánd mástól azt, amit magad sem teszel meg és nem élhetsz úgy az egyik országban, mintha a másikban lennél.
A kötet címadó írása Tamásira utal. És persze a magyar irodalom Erdély-képeire, amelyek vagy azt a sokarcú valóságot tükrözik vissza a legkülönbözőképpen, amelyben éltünk és élünk, vagy éppen ezt próbálják valamiféle rokonszenves, könnyen érthető és elfogadható, egysíkú életképekkel helyettesíteni. Gyakran olyan sikerrel, hogy az idelátogató magyarországi turista mindegyre Ábeleket és Úz Bencéket keres, miközben nagy ámulatára székely ruhák helyett tépett farmerekkel, a legújabb városi terepjárókkal száguldozó vállalkozókkal és egymásnak lángokkal üzenő lármafák helyett facetime beszélgetésekkel találkozik.