Vadmalac el volt keseredve a dolgok állása miatt. De mást nem tehetett – félreállt, nem vett részt a hamisságokban, brutalitásokban. Annak örvendett, ha őt nem bántják, s hogy a keze eddig tiszta maradt.
Hanem most súlyosbodnak a dolgok, érezte, hogy a pacifikus megoldás nem megoldás… ”Adoptálom a várost – mondta, majd azonnal kijavította magát: – Adoptálom az egész világot.”
Komájára nézett, tőle várta az elismerést, de az veszettül integetni kezdett, majd a Vadmalac füléhez hajolt, súgott neki valamit.
”Hogy nem kellek? – motyogta Vadmalac. – Hogy a világnak nem kellek…?!”

1. elekes ferenc:
   2021. február 1. 15:15

   Igaz: nem kellünk. Aki azt hiszi, hogy kell a világnak, majd egyszer rájön, bizony, ő sem kell senkinek.