Kalendárium 2021.

Falinaptár a császári és királyi 82. székely gyalogezred tiszteletére és emlékére. Bodó István kutatásai, gyűjtése és fotói

Jónéhány esztendővel ezelőtt, az egyik erdélyi hírportálra írt jegyzetemben megemlítettem, hogy figyelem azt a következetességet, ahogyan csíkszeredai facebook-barátom, Bodó István, időt-pénzt nem kímélve, fényképezőgépével felkeresi az első- és második világháborús székelyföldi háborús emlékműveket, emléktáblákat, katonatemetőket és hadisírokat, még azoknak a magányos katonasíroknak a feliratait is kiböngészve, ahol a betűket már rég lekoptatta és szétporlasztotta az idő.
Sokszáz fotójából, összegyűjtött dokumentációjából saját költségére, 2015-től kezdődően, falinaptárokat is kiadott és biztos voltam benne, hogy a sorozat nem áll meg, hanem eljut majd egyik olyan állomásig, amely a csúcsot jelenti eddigi törekvéseiben.
Az idei, a 2021-es falinaptár mind átgondoltságában, szemléletében, mind műszaki megtervezésében, tördelésében, nyomdai kivitelezésében, színvilágában már ilyen: biztos kézzel válogató és összegező. Bodó István a naptárlapok oldalainak egyik felén korabeli dokumentumok, fotók, képeslapok, újságtöredékek, feljegyzések alapján nyomon követi az 1882 őszén megalakított császári és királyi 82. székely gyalogezred történetét, néhány olyan egyéni bejegyzéssel is ellátva a kronológiát, amelyeket a ma élő utódoknak ajánl. De ez még mindig a kisebbik munka. A tizenkét hónap naptároldalainak a másik felén, betűrendi sorrendben, közel 2200 név követi egymást, a származási helységgel egyetemben. A 82. gyalogezrednek az első világháborúban elesett katonái. Olyan mementó ez, amelyet mostanig csak részletekben láthattunk a székelyföldi falvak és városok templomainak, temetőinek, emlékműveinek a márványtábláin. Ám így, együtt, különösen megrázó a névsor, hiszen rögtön kiderül belőle, hogy ebben a hatalmas, első világháborús véráldozatban majd minden székelyföldi településnek és majd minden családnak a felmenői között megvolt a maga halottja. Az első.világháború olyan felmérhetetlen veszteségekkel járt a kisebb székely világban is, amelyeknek következményeit a történelem nagy fordulatai és országhatármódosító osztozkodásai közepette ma is érzünk.
Éppen ezért a tizenkilencedik és a huszadik század fordulója nem csupán katonatörténelem, nem csupán a múlt, hanem a velünk élő jelen is. Ezért foglalkozik egyre több tanulmány, újonnan megírt vagy újra kiadott könyv ezzel a korszakkal és alighanem a falinaptár-sorozat sem áll meg itt, hanem majd jóval részletesebb kiadványba torkollik.
Hiszen biztos vagyok benne, hogy többéves munkája nyomán Bodó István a bőség zavarával és a kiválogatás terjedelmi kényszereivel küzdve eljut majd egy olyan önálló, saját kötetig, amolyan műhelynaplóig, amelyben saját gyűjtőútjait, a vele kapcsolatos élményeit, tapasztalatait ugyanúgy leírja mind az eredményeit.
Amelyek már eddig is hiánypótlóak és ott lesz a helyük mindazon könyvek, tanulmányok mellett, amelyek a legkülönbözőbb szempontok alapján elemzik az emberiség történelmének ezeket a vérzivataros éveit. Amelyeket meghaladtunk ugyan, de jó, ha a múlt figyelmeztetéseit a jelenben és a jövőben sem feledjük.