Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (14)
fiatalon semmit sem utáltam jobban az öregek ukázainál
ne szemetelj, ne vágj grimaszt, ne feleselj, ne üsd bele az orrod
*
költő
szobrot állít a hősiességnek
ami után csak vágyik az ember
*
mosakodás
ahogy az öregember teszi
de nem látszik bőre alatt a sok megalkuvás
ha mégis, piedesztálra emeli
*
tökéletességre törekszik
ki a nap minden percében
tökéletlenségével szembesül
*
ítélkezni, ítélni, megítélni
a legnehezebb a gyeplőt
a kezedből kiengedni
*
Einstein sem jött volna rá a relativitásra
ha nem próbált volna megfelelni
az elvárások törvényének
*
Ha kivonjuk a Bibliát a történelemből
marad a kelet fényűző uralma
mérhetetlen piszka, nyomora
tehéntisztelet, ember bagatellizálása
csalások, varázslások, igézések
de nem
végeredményben semmi
*
a demokráciát a diktatúrák préselték ki
hogy fulladjunk bele
*
kinek a szemében vagyok bűnös
ki nem bűnös
honnan e tudás, a bűn tudása bennünk
kidobhatod a bibliádat
a bűn benned marad
rád mutat, mindig ujjal mutat
kivág-, kimetsz-, kitép-, kisatíroz-
hatatlanul, -hetetlenül
*
honnan a vágy a tiszta után
ha soha nem ismerted volna
*
nem akarom
csak gondold végig
amit mondtam
2021-01-04-30
Pusztai Péter rajza