Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (14)

fiatalon semmit sem utáltam jobban az öregek ukázainál
ne szemetelj, ne vágj grimaszt, ne feleselj, ne üsd bele az orrod

*

költő
szobrot állít a hősiességnek
ami után csak vágyik az ember

*

mosakodás
ahogy az öregember teszi
de nem látszik bőre alatt a sok megalkuvás
ha mégis, piedesztálra emeli

*

tökéletességre törekszik
ki a nap minden percében
tökéletlenségével szembesül

*

ítélkezni, ítélni, megítélni
a legnehezebb a gyeplőt
a kezedből kiengedni

*

Einstein sem jött volna rá a relativitásra
ha nem próbált volna megfelelni
az elvárások törvényének

*

Ha kivonjuk a Bibliát a történelemből
marad a kelet fényűző uralma
mérhetetlen piszka, nyomora
tehéntisztelet, ember bagatellizálása
csalások, varázslások, igézések
de nem
végeredményben semmi

*

a demokráciát a diktatúrák préselték ki
hogy fulladjunk bele

*

kinek a szemében vagyok bűnös
ki nem bűnös
honnan e tudás, a bűn tudása bennünk
kidobhatod a bibliádat
a bűn benned marad
rád mutat, mindig ujjal mutat
kivág-, kimetsz-, kitép-, kisatíroz-
hatatlanul, -hetetlenül

*

honnan a vágy a tiszta után
ha soha nem ismerted volna

*

nem akarom
csak gondold végig
amit mondtam

2021-01-04-30

2021. február 7.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights