KÖLTŐ!

Egyik ismert költőnket, aki a legszebb verseket írja mostanában, s aki mint színpadi szerző is a legkiválóbbak közé tartozik, kispolgári gondolkodású szülei mindenáron le akarták beszélni az általuk végtelenül lebecsült irodalmi pályáról. Hiába emelkedett a fiú a legszámottevőbbek közé, hiába a hírnév, dicsőség, pénz, az apa még mindig nem békült meg a pályával.
A napokban az öreg találkozik egy régi jó ismerősével, akit évek óta nem látott. Miután a „hogyvan”-okat és a „régnemláttam”-okat elintézték, a figyelmes ismerős megkérdi:
— No és mi van a fiával? Hogy van? Mit csinál?
Az apának felhő komorodik az arcára, és végtelen lekicsinyléssel szól:
— Ne is kérdezze! Tudja mi lett belőle? Költő! Ha maga azt mondja: este, ő rámondja: teste, ha maga azt mondja: világ, ő rámondja: virág… És ebből él!

Színházi Élet, 1919/47