Ide kevés hó jutott,
s kaszál a szél,
hideg éle
széles sorokat
vág a járdán,
itt-ott egy-két
ember dacol vele,
követik nyomaik,
mint pásztort a bárány.

Tanyai tájat idéznek
a csendre szitáló
ritka, apró pelyhek,
bent az ablak
mögött szakállas,
kötényes gondok
sovány reményt fejnek.

Három varjú
föl-alá sétál
a fák között,
mint üvegkalitkába
zárt hörcsögök,

kimennének a télből,
fel-felrepülnek,
de ott is tél van,
kifáradnak,
s egy csupasz
faágra ülnek…

Ilyen puszta a tél
itt az Alföldön,
s a szomszédok
fösvények, havat
nem adnak kölcsön,

pedig nagyon kéne,
mert unokám hóembert
ígért ajándékba;
megvan hozzá minden,
seprű, kalap, répa

már nagyon régen,
csak a hó hiányzik,
szél kaszálja le
valahol fent az égen…

2021. 01. 19.