Cselényi Béla versei (III.)
unalmas évszak
unalmas évszak
a lila orgonáig
nincs várakozás
Budapest, 2021. II. 2.
hó és film
reumába roskadva
kárhoztatják a telet
mégis a szagtalan könnyű hó
körbeölel és kibéleli
elemi éveim
hóba vájt kerékvágásban
fut a hosszú könyvjelző-film
araszonként semmi sem változik
kábé ötven kocka
míg elhangzik egy szó
siklik a szemem
darab darab a kép
s bár forog a vetítő
mozgás nem létezik
Budapest, 2021. II. 1.
iskolás évek
bámultad a pad
barna erezeteit
valami helyett
Budapest, 2021. I. 30.
A túlélő hangja
M. Gy.-nek
Most a legnehezebb,
mintha élnél,
és nem érezheti ezt más.
Még nem jött el,
de el fog jönni
az újabb időszámítás.
Még rikítók a konok tények,
nem kaptak pasztellszíneket,
a mennyek pogány mitológiája
még nem bővült ki veled.
Bár korai,
de titkon tán
az enyhülést kívánom,
hogy végső vetületed felé
legyél közbenjáróm.
Budapest, 2021. I. 29.
hogy ne legyen mackós
nem nyitom ki a szemem
a fejfájós érdes valóságra
alvás közben ábrándozom
jön az alfa
bemutatkozik
megint alfa vagyok
mint mikor a szabadtéri moziban
hatévesen
fehér csuklyás bundában
néztem a fehér éjszakákat
s szüleim levágták a csuklya két fülét
hogy ne legyen annyira mackós
Budapest, 2021. I. 27.
pillanat zárt térben
ahogy felkacagott abban a cukrászdában
végig nőből volt
sejtenként végig nőből
Budapest, 2021. I. 19.–28.
fehér kapilláris
mint az itatós
felszívnak az örömök
a bú csak paca
Budapest, 2021. I. 24.
AD·PRÆPVBERTAM
bádogzsámolyon
hintázó lapos törpét
vásárolt apám
elemi évek
ez még a tojáshéjon
jócskán belül volt
később még jöttek
más fajta ajándékok
sokat markolók
repedezett már
az óvó mészkupola
elcsendesedtem
Budapest, 2021. I. 23.
etűd a ’60-as évekre
drótlábú asztal
efemer kagylófotel
rőt zászlók lengtek
Budapest, 2021. I. 22.
Pusztai Péter rajza