Az az igazság, én is, mint annyi más ember – előítéletektől sem mentesen -, örökké haragudtam a bal kezemre, mert gyakran megesett, hogy a sebtében végzett edényelrakás során, a bal kezem vette ugyan a parancsot, hogy fogd meg, és én szorítottam is, de ma sem értem, miért, legtöbbször csak azt hittem, véletlen, de aztán minden kihullott a bal kezemből, a jobb kezem ilyenkor kárörvendően mulatott a dolgon, mert ugye, ő tökéletes, vele ilyen nem történhet, már iskolás korában dicshimnuszokat zengtek róla, mert a kézilabdacsapatnak ő szerezte a legtöbb gólt az aranyos jobb kezével, de aztán egy reggel bal lábbal keltem, eltörtem a jobb kezem két helyen, köztük egyik ujjamat is. Na, most mi lesz, az elején nagyon féltem, hogyan eszem, miként boldogulok, hát, jó lecke volt, a bal kezem mindig fáj, reumás, be sem tudom rendesen hajlítani, de most muszáj, a muszáj nagy úr, ráadásul a gyomor is az, követeli a jussát, tehát evés balkézzel, tálalás bal kézzel, elsőre csak minden kipotyogott, a leves kiömlött, kenyérmorzsától hemzsegett az asztal környéke, de valahogy napról napra ügyesebb lettem, használtam a lábam a porszívózásnál, foggal hámoztam meg a banánt, de őrület, mennyi időbe telt mindez, dél lett, mire a gyógyszereket is be tudtam szedni, mindennap elgurult egy-kettő, de próbáltam türelmesnek lenni, a legjobban annak örültem, ha a bal kezemmel tudtam kezelni a számítógépet, még a bevásárló listát is ide írtam, és csatoltam a gyerekeimnek.
Bizony, bizony, már minden eddigi haragom elpárolgott, most már örültem, ilyen jól helytállt az én drágaságos bal kezem, kezdtem megszeretni; no lám, nem hagyott cserben, meg is dicsértem volna fennhangon, de tekintettel a jobbra, ezért csak magamban mormoltam el a köszönetet, és megértettem a nagy igazságot, minden apró elért kis sikernek is kell örülni, amíg még lehet, mert öreg korban kell igazán az elismerés, és a jól nevelt bal kezem megbocsájtotta a jobbnak, amiért annyiszor rápirított, most aztán boldog volt a jobb, amikor érezte, hogy törődik vele a bal, elvégre mégis csak társak ők, a bal kéz szép óvatosan mosta meg a jobb kéz három ujját, amelyek egy kicsit kilógtak a gipszpólyából. Ekkor a jobbom kissé megszégyelte magát, de el is érzékenyült…
Most végre szent a béke.

Sepsiszentgyörgy, 2021.február 8.