Még mielőtt anyám betöltötte volna a száz esztendőt, egy napon megkérdeztem tőle, mama, miféle rokonságban vagyunk mi a költő Farkas Árpáddal?
– Fiam, ezt már tisztáztuk egyszer. Most elmondom ismét, te pedig jegyezd le, hogy ne felejtsd el.
Én pedig lejegyeztem. Még címet is adtam neki, hogy biztos legyen:

FARKAS ÁRPÁD EREDETE
Farkas Árpád nagyapja Deák Elek.
A te nagyanyád Deák Ida.
Ida és Elek testvérek voltak.

Mondom mamának, mama, ez tudományos értekezés egy családfa lehulló leveléről!
– Az fiam, az! Ennyi maradt a mi tudományunkból, néhány sor emlékezés – felelte anyám, s ment, hogy valami zöldet aprítson a tyúkoknak.
A minap olvasom a Káfé fönix-című portálon, hogy Farkas Árpád Székelyudvarhelyen született ekkor, s ekkor. Azonnal írtam egy röpke levelet Cseke Gábornak, hogy itt nem stimmel valami. Itt a levél:

Drága Gáborom,
A Káféban megjelent Magyari-vers végén ott az Antológia. Átolvastam néhány költő munkáit, s mit gondolsz, mit találtam Farkas Árpádról? Azt, hogy két helyen született! Először Udvarhelyen, aztán Siménfalván. Na erre varrjál gombot, ahogy mondani szokták!
Nem vagyok biztos abban, hogy valamelyiket ki kellene javítani vagy az egyikre, vagy a másikra. Ha már két helyen is lehet születni, az a költő kiváltsága.
Az pedig a Te kiváltságod, hogy ilyen szépen és nagy gonddal összehoztad ezt az egész Antológiát!

Ha most írnám azt a levelet, azzal toldanám meg, hogy Farkas Árpádnak újjászületni is annyiszor lehet, ahányszor megteheti és kedve van hozzá!

Utószó a tudományos értekezéshez: Farkas Árpád és én a rokoni kapcsolatainkat szorgalmasan ápoljuk. Legutóbb, úgy negyven évvel ezelőtt, mentünk ketten egy autóval valamerre, s amint elhagytuk Sepsiszentgyörgyöt, azt mondtam, te, Árpi, azt a cigarettát nem kellene elhagyni? Állítólag árt az egészségnek… Ő azt felelte, hogy de. El kellene hagyni.
Nem tudom, azóta ő elhagyta-e, én ebben a pillanatban is szorgalmasan szívom. Megérdemlem, ma van a születésnapom. A nyolcvanegyedik!

Ez egy öt évvel ezelőtti történet.
Most jött a hír, hogy meghalt Farkas Árpád.
Lehullott a levél.
Nincs már semmi, amit tisztázni kellene.
Legyen könnyű neked a föld, Farkas Árpád!

1. Csata Ernő:
   2021. február 10. 09:17

   Kedves Ferenc, nem tudom a magyarok mióta kezdték mondani a halottól való búcsúzásnak ezt a formáját: ,,Legyen könnyű neked a föld…” a ,,Béke poraira”, ,,Nyugodjál békében”, ,,Adjon Isten örök nyugodalmat neki” stb. formák helyett, de azt tanúsíthatom, hogy egyetemista koromban (1971-1976), tehát már 50 évvel ezelőtt is, gyakran halottam ezt Bukarestben a románoktól: ,,Să-i fie țărâna ușoară”, aminek a fordítása éppen az említett forma.
   A székelyek talán ösztönösen tudják, hogy a föld az nem könnyű, vagy nem lesz könnyebb senkinek, mert a töltésföldből 1 köbméter 1,4 tonna, ha pedig a sírgödör és a koporsó méreteit vesszük: sírgödör (2×1,1×2 méter), koporsó (2×0,6×0,5 méter), akkor a gödör 4,84 m3, a koporsó 0,6 m3, a különbség 4,24 m3, tehát ennyi köbméter föld megy bele a gödörbe, amit megszorozva 1,4-el megkapjuk, hogy közel 5 tonna föld kerül a gödörbe a koporsó mellé és fölé, ami nem kis tömeg, szerencsére a koporsók többségét kemény fából, főleg tölgyfából készítik és nem roppan össze hamar, ahol pedig fenyődeszkából csinálták, ott a sír hamar besüllyedt, mert a koporsó összeroppant. Amúgy a halottat ez már egyáltalán nem érdekli, én is csupán okoskodom, mert előtört belőlem a műszaki ember.

2. elekes ferenc:
   2021. február 10. 10:34

   Nem baj, ha előtört belőled a műszaki ember. Semmi sem baj.Csak a közömbösség lenne baj. Azzal nincs mit kezdeni, mert süket és érzéketlen.Ezen felül még lekezelő és ellenséges is. Nem tud csöndben maradni, neki örökös háború kell, mert abból él meg.

3. Demeter Maria:
   2021. február 10. 10:44

   Ez jó pontosan ki van számítva…A halottat vajon a föld súlya nyomja, vagy valami egészen más,aminek nincs mértékegysége ?
   FARKAS ÁRPÁD elindult a Csillagösvényen…

4. Csata Ernő:
   2021. február 10. 11:25

   Ferenc, ha már egy családfa lehulló leveléről (Farkas Árpádról) értekezel és most már azt is tudjuk, hogy a másik levél éppen Elekes Ferenc, akkor áruld már el nekünk azt is, hogy ki volt az a fa (ha volt), amelyiktől nem estek messze az almái, akiben írói véna is feszült.

5. Csata Ernő:
   2021. február 10. 11:32

   Kedves Mária, Farkas Árpád már életében a székelyek (de nem csak) csillagösvényén járt és szellemével vissza-visszatér közénk valahányszor gyönyörű verseivel megidézzük őt.

6. Cseke Gábor:
   2021. február 10. 12:45

   Részlet a Magyar Néprajzi Lexikonból:

   „A hozzátartozók rögöt dobnak a sírba, általában a következő szavak kíséretében: „nyugodj békében!”, „Legyen neked könnyű a föld!”. Ehhez különböző hiedelmek (→ hiedelem) fűződnek, pl. Hódmezővásárhelyen azt tartják, hogy ha rögöt dobnak, könnyebben felejtik el a halottat, és nem lesz újabb halott a háznál; Tiszacsegén úgy hiszik, hogy így lesz csendes nyugalma a halottnak; másutt, pl. Szabolcs megye egyes községeiben, úgy vélik, hogy a megköpdösött rögdarabbal a betegséget is eltemetik. Néhol mást is dobnak a sírba, pl. az Ormánságban keszkenőket, hogy vigye a bánatot; vagy többfelé a papírra írt halotti búcsúztatót (pl. Göcsej). Nemcsak a sírba dobnak rögöt, hanem észrevétlenül a halott közvetlen hozzátartozójának a nyakába, hogy a félelem itt ne maradjon, ne sirassa sokáig a halottat (Ormánság); más magyarázat szerint a halott megnyugszik, a hozzátartozó hamarabb felejt (erdélyi adatok).”

7. Csata Ernő:
   2021. február 10. 13:52

   Kedves Gábor, én nem azt mondtam, hogy a lexikonokban nem olvastam, hanem mint Székelyföld kellős közepén (Gyergyó) született és sokáig ott élt székely, az ottani temetéseken sosem hallottam (pedig hetente kellett temetésre járnom) ezt a búcsút: ,,Legyen könnyű neked a föld”, pedig gyárigazgató lévén az egész Gyergyói-medencéből voltak munkásaim, akik hozzátartozóinak, vagy éppen nekik a temetésére illett elmennem.
   Ellenben Bukarestben a románoktól minden temetésen csak ezt hallottam: ,,Să-i fie țărâna ușoară”.