…Farkas Árpád emlékére

A vénekkel együtt elmentél,
kinyújtott karokkal, tétován
a zuhogó fénybe,
szennytelen ragyogással buktál alá
a tiszta búzát termő anyaföldbe
üszkös csontnak-kőnek,
a sok ölnyi aprított fa már leégett.
Orra bukva az avaron mondod a magadét,
felébresztve sok törpecserjét,
hogy összerakjanak újra millió szóból,
sok marék homályból,
sok-sok fénysugárból
verseidben, mik simogatva
ölelik át hulló álmainkat.
Forradalmas arcod foszforeszkál az éjben,
ahogy megreccsennek a pofacsontok,
hogy ne tévesszük el az utat hazáig,
ha dühöng a félelemár
s a túlfűtött álmok ravatalánál
kezdjünk mi is új éneket.

(2021.02.10.)