Cselényi Béla versei (V.)
ballagás
koranyárszomor’
vízfesték a szem
szétfolyik a lomb
mint a krepp-papír
fehér ingen hagy
zászlócsíkokat
volt egy utolsó
tornaóra is
hárman mentünk ki
a hátsó udvarra
egy férfi és két nő
s nem volt tornatanár
Budapest, 2021. II. 12.
két várakozás
iskolai fogorvosra
való fehér várakozás
szorongatta nyomorgatta
szépre éhes
csüggedésem
új ceruzák illatától
párolgott a politúros
antik szekrény
jött a tél már
üveggömbös örömökkel
Budapest, 2021. II. 9.
időre írás
átszenderegtem
a versírási időt
csonka perc maradt
Budapest, 2021. II. 11.
anyám dúdol
véletlenül se
pentaton
hanem borízű
paraszti nótákat
dúdolt anyám takarítás közben
nem gondoltam hogy azt is
önmagából adja
inkább úgy éreztem
parasztokat idéz
paraszti munka közben
s most
öregségében
ha éppen el nem hallgattatja
az aggkor mélabúja
most is
ha dúdol
parasztul dúdol
nem kodályi értelemben
inkább lakodalmasan
bartók nem tekerné
neki a viaszhengert
távol távol
minden művészetektől
ha énekel
akkor nótázik
és cifra dalai
falusi lakodalmakat
sőt
kocsmai nótákat idéznek
mintha sorvadna
sorvadna benne egy szántóvető
egyre kisebben
egyre tepertyűbben
de soha el nem tűnve
Budapest, 2021. II. 10.
Pusztai Péter rajza