Úgy belénk ivódott: nem dicsérünk
majd, ha meghalsz, megemlékezünk

S hogy eltemették a költőt, újra zengi
verseit egy egész regimentnyi

Miért várjuk meg mindig ezt
hogy félelem nélkül kieresszük
hangunk dicsérni, akit szerettünk?

Minden rosszindulat nélkül mondom
ösztönös, ami visszatart
noha sokra becsüljük

A hitetlen zsigerekbe oltott
istenfélelem – reméljük
s ezzel megbékülünk

2021-02-12

1. B.Tomos Hajnal:
   2021. február 13. 04:12

   Pedig tényleg szeretünk és becsülünk. Csak néha – jól mondod- valami visszatart a folyton-dícséréstől.

2. Nászta Katalin:
   2021. február 13. 06:21

   Igazad van, Hajni. Minek ennyi szó, ha meg lehet fogalmazni két mondatban.