Péter I. Zoltán: Ady. Az Értől az oceánig.

Életrajz. Első kötet (1877-1907). Második kötet (1907-1912). Harmadik kötet (1912-1919). (Várad Kiadó, Nagyvárad, 2019, szakmai partnerek: Noran Libro kiadó Budapest, Holnap Kulturális Egyesület, Nagyvárad, szerkesztette Szűcs László, borítóterv, tipográfia és nyomdai előkészítés: Benkő J. Zoltán)

A három kötet több mint ezerkétszáz oldal. Nagy formátumban. Hogy jobban elképzelhető legyen: az oldalak méretei 24×22 cm. Öt centivel rövidebb, de egy centivel szélesebb, mint általában a közforgalomban levő A4-es papírlap.
A tanulmányok, könyvek előszavaiban gyakran szokták úgy befejezni a szövegeket: a teljesség igénye nélkül.
Nos, ez esetben az ellenkezője az igaz. A teljesség igényével készült ez a rendhagyó munka, a már létező könyvtárnyi Ady-irodalomból éppen ez az alapvető szempont emeli ki.
Méghozzá úgy, hogy mind a három kötet magára az életútra, ha úgy tetszik, a vele összefüggő bármiféle történésre-eseményre és teljes kapcsolatrendszerükre összpontosít.
Nem a versekre, nem a publicisztikára, nem a levelekre, nem a szerelmekre, nem az értelmezésekre, nem az idők során a költő életművét tükröző és mindegyre átalakuló vagy önkényesen átalakított társadalmi visszhangokra, és semmiképpen nem a változó kultúrpolitika által a magyar iskoláskönyvekbe különböző szempontok alapján átszűrt sűrítményekbe.
Hanem valóban mindarra, ami Ady Endrével történt az 1877. november 22.-i érdmindszenti születésétől egészen az 1919. január 29.-i budapesti temetésig. Helyszíneket, földrajzi és szellemi környezetet, személyeket, történéseket, szerkesztőségeket, kocsmákat, kávéházakat, börtönöket, templomokat, kastélyokat, barátokat, sorstársakat, szerelmeket, utazásokat, betegségeket, leveleket, korabeli újságtöredékeket sorakoztat fel mindhárom kötet, bármiféle vonatkozást a lehető legrészletesebben dokumentálva és mégis olyan olvasmányos összefűzésben, hogy még akkor is nehezen lehet letenni a kezünkből, ha roppant súlyosak.
A nemrég elhunyt Péter I. Zoltánt (1949-2020), számos romániai és magyarországi díjjal kitüntetett írót, újságírót, helytörténészt egész élete szülővárosához, Nagyváradhoz kötötte. A romániai rendszerváltás után több mint két tucatnyi könyvet jelentetett meg általában a nagyváradi épített örökségről és külön-külön majd minden egyes műemlék épületről, a vendéglőkről, a korabeli kávéházi életről, a háborús részvételről. És közel tucatnyit, különböző szempontok alapján, Adyról. De egyértelmű, hogy életének ez a három összegező kötet a főműve.
És ez is bizonyítja, hogy a Várad kulturális folyóirat, amelynek szerkesztésében élete utolsó éveiben főmunkatársként vett részt, a Holnap Kulturális Egyesülettel együtt milyen értékeket hozott a felszínre és őrzött meg a jövőnek.
A művelődési intézményként tevékenykedő folyóiratot az új Bihar megyei vezetés megfosztotta önálló jogi személyiségétől és áthelyezte a megyei könyvtár hatáskörébe, szerkesztői munkaközösségét a felére csökkentve és még ebből a kettéosztott állományból is bocsátottak el. Ez az intézkedés végre-valahára kiváltotta a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének intézményes tiltakozását. Nem tudni, mi következik, munkajogi és közigazgatási perek vannak folyamatban, a szerkesztők Új Várad néven új folyóiratban gondolkodnak.
Az évtizedek során a város magyar értelmisége, szellemi alkotói már sok megrázkódtatáson átmentek és biztos vagyok benne, hogy valamiképpen ezen is túljutnak. És a folyóirat, a színház, a szimfonikusok, a táncegyüttes, a bábszínház és más művelődési intézmények, amelyeket érintett az átszervezés, újra megtalálják saját útjukat, hiszen Nagyvárad a Holnap városa. És ezt a gazdagodó-gyarapodó erdélyi magyar holnapot ígérte a választások előtt az RMDSZ is. Illő lenne, hogy immár kormánytagként, nagyváradi illetőségű miniszterével együtt odategye a vállát a helyzet megoldásához, feloldásához.

1. Nászta Katalin:
   2021. február 15. 05:39

   Eláll szemem szám a csodálkozástól. Mekkora munka! És évente legalább egy kötetet világra hozott.