Cselényi Béla: Őzikéék karácsonya

Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című könyvének ihletében
Forró Ágnesnek​

Egyre rövidültek a napok és Öreg néne készülődött a karácsonyra. Nagyon szerette az erdőt, a fákat és az Állatokat. Két Fia volt. Őket is természetszeretetre tanította; nagyobbik Fiából Erdész lett, a kisebbikből Állatorvos.
Öreg néne mézeskalácsot sütött: kör alakúakat, szív alakúakat, néhány négyzet alakú mézeskalácsból két házikót állított össze. Az egyik házikó olyan lett, mint az erdészlak, a másik házikó pedig az állatklinikához hasonlított. A két házikót az asztal két végébe helyezte, hogy ha majd jönnek a Fiai, ki-ki megtalálja a magáét. Sütött még mákos és diós tekercset, meg mindenféle finomat karácsonyra.
Jött Nyuszi. Bekukkantott Öreg nénéhez.
— Mit csinálsz, Öreg néne? — kérdezte Nyuszi.
— Látod, mézeskalács-házikót készítek.
— Az finom?
— Finom bizony. Kóstold meg! — és átadott egy mézeskalács-szívet Nyuszinak, aki falánkul elmajszolta.
— Mikor jön még törött lábú Őzike hozzád? — kérdezte Nyuszi.
— Nem jön az már többet. Visszabaktatott az erdőbe. Tudod: meggyógyult a lába és hazament az övéihez.
— A többi Őzhöz?
— Oda.
— De én most jövök az erdőből; találkoztam valami Őzekkel, akik beszélték, hogy ismernek téged, mert te gyógyítottad meg a lábukat.
— Tényleg…? Nyuszika, vigyél el engem azokhoz az Őzikékhez! Jó?
— Elviszlek, hogyne — mondta Nyuszi.
Öreg néne kiszedte a kemencéből a mákos és diós tekercset, aztán egy batyuba kötött néhány mézeskalácsot, felvette meleg kabátját, bezárta a kunyhó ajtaját, és már készen is állt az útra. Betért még a boltba és kért a drága kaliforniai paprikából. Kiválasztott egy nagy piros, egy nagy sárga és egy nagy zöld kaliforniai paprikát; elővette a nyugdíját, és kiszámolta belőle, amennyibe kerültek. A boltos azt mondta, hogy drága ugyan, de megéri, mert a televízióból a színészek is ilyen kaliforniai paprikát esznek.
— Én megyek elöl, csak nézd a bojtos farkamat, az után gyere — mondta a Nyúl, aztán lassan, hátra-hátra sandítva, megindult az erdő felé.
Beértek a sűrű lombok közé. Ott jobbra fordultak, balra fordultak, s már ott is voltak Őzikéék szállásánál. Egy nagy Őzsuta és egy kicsi Őzgidó lapult ott. Édesanyja nyalogatta hátát kicsi Fiának.
— Látod, itt vannak az Őzikéid — mondta Nyuszi, azzal faképnél hagyta Öreg nénit.
— Szervusztok Őzikéim!
— Szervusz Öreg néni!
— Kezicsókolom Öreg néni! — mondta a kicsi pettyes Gidó.
— Öreg néni — kérdezte Gidó — hogy van Sakál?
— Jaj, az nem Sakál, hanem Bodri Kutya — válaszolta Öreg néni — Jól van, emlegetett téged.
— És hogy van Hiúz?
— Az nem Hiúz, az Cirmos Cica. Jól van. Ő is emlegetett téged.
— Te Angyal vagy? — kérdezte Gidó.
— Nem, én csak egy Öreg néni vagyok. Fáj még a lábatok?
— Jaj nem! Néha viszket. Mert gyógyul, azér’.
— Akkor jól van — mondta Öreg néni — Hoztam nektek valami finomat — tette még hozzá, azzal megoldotta a batyuja száját és egy-egy mézeskalácsot nyújtott át barátainak.
Az őzek jó étvággyal falatoztak. Aztán Öreg néni elővette a három kövér paprikát. Kicsi Őzgida nekiesett a piros paprikának, Édesanyja nekilátott a sárgának, aztán léptek hallatszottak, és megjött egy Őzbak is.
— Szervusz Édeszapám! — mondta Gidó teli szájjal.
— Szervusz Gidó, szervusz Suta! Mit esztek? Finomat? — kérdezte, aztán se szó, se beszéd, nekilátott a nagy zöld kaliforniai paprikának. Még ettek, amikor oda járult még két Őzbak is, Gidó Nagybátyjai.
— Szervusz Gidó! Találkoztam az Angyallal, és mondta, hogy adjam át ezt a faorsót annak a szófogadó kicsi Gidónak.
— Jaj de szép!… — örvendezett Gidó, és ide-oda gurigázott az orsóval.
— Szervusz Gidó — jött a másik Nagybácsi — Találkoztam az Angyallal, és szólt, hogy ezt a fagolyót adjam át annak a szófogadó Gidónak.
Gidó nagyon megörvendett a fagolyónak és ide-oda gurigázott vele, mintha futball-labda volna.
— Én is hoztam nektek valamit — mondta Gidó Édesapja, azzal átadott egy fagyöngy-nyakláncot Sutának.
— Jaj de szép! — mondta Suta — Hol vetted?
— A Kínai Nyusziknál, az Arany Sárkány Boltban.
— És mennyibe került?
— Nyolc kelkáposztába.
— Nem volt drága…
Aztán elővett egy Kutya-ruha szerű, barna, fehér babos, ujjatlan pizsamát Gidónak. Az Őzkölyök belebújt és jól érezte magát benne.
— Mennyibe került? — kérdezte Suta.
— Tizenkét kelkáposztába.
— A guriga csak egy kelkáposztába került — mondta az első Nagybácsi.
— A golyó is csak egy kelkáposztába került — mondta a második Nagybácsi.
Ismét léptek hallatszottak. Ezúttal egy Öreg, Ösztövér Őzbak jött nagy szarvakkal. Sovány volt és libabőrös a hidegtől. Nyakában vékony bőrszíjon egy puskagolyó csüngött.
— Szervusz Édesapám — mondta Suta — Gyere beljebb! Eszel valamit? Van még savanyú káposztánk…
— Nem, lelkem, nem eszem semmit, csak melegedni jöttem ide. Hoztam egy szép nagy tobozt karácsonyfa helyett.
— Milyen szép toboz!
— Honnan van az a puskagolyó a nyakadban? — kérdezte Öreg néni.
— Tavaly nyáron eltalált egy Orvvadász. Golyó fúródott a hátamba. Nagyon fájt. Összeestem. Arra járt az Erdész, felemelt, nyakába vett és elszállított az állatklinikára. Ott megszagoltattak velem valami vegyszeres vattát, ami olyan szagú volt, mint a ragasztó vagy a Vadászok körömlakkja, s utána nem voltam többet, aztán megint voltam, és az Állatorvos megmutatta a golyót. A hátam még sajgott, de már nem volt olyan gyulladt. Az Állatorvos átfúrta a lövedéket, a Felesége pedig egy vékony bőrszíjat fűzött belé, és a nyakamba akasztotta. Azt mondták, hogy az a golyó volt bennem.
— Biztos jól megnézik azt a Suták — mondta Suta.
— Meg-meg — mondta az Öreg Őzbak — Lefekhetnék egy kicsit melegedni? — kérdezte Leányától.
— Hogyne Édesapám, feküdj csak le ide az avarba.
— Édesanyám! — mondta Gidó — Odabújhatok Nagyapóhoz?
— Persze kicsi Gidóm, bújj oda szépen Nagyapádhoz, hogy ne fázzon.
Gidó fogta a golyóját és oda kucorodott álmos és fázós Nagyapjához.
— Kicsi meleg Gidóm… — mondta gyöngéden az Öreg Őzbak.
— Hi-hi-hi! Ha-ha-ha! — nyerített fel Gidó Édesapja és két Nagybátyja — Hi-hi-hi! Ha-ha-ha! — aztán feneketlen jókedvükben körtáncot jártak.

Hi-hi-hi!
Kicsi meleg Gidó!
Kicsi meleg Gidó!
Kicsi meleg Gidó!
Kicsi meleg Gidó!
Ha-ha-ha!

Arra a szóra, hogy Gidó, összecsapták a szarvukat, de úgy, hogy ne okozzanak sérülést.
— Csendesebben! Csendesebben! — korholta őket Suta. — Mindjárt felébrednek.

Hi-hi-hi!
Ha-ha-ha!
Kicsi meleg Gidó!

— Nem vagytok normálisak — jegyezte meg Suta — És hogyha kicsi meleg Gidó…? Akkor mi van?
Aztán lecsendesedtek és odakuporodtak a többi Őzhöz.
Öreg néni levette régi, szakadozott, de meleg vállkendőjét és betakarta vele a fázós Öreg Őzet meg a kicsi Gidót, akik jólesően szunyókáltak a takaró alatt.
Mielőtt az Öreg néni elment volna, Gidó édesapja elszaladt egy pillanatra és szarvára tűzött egy kétöklömnyi valamit. Letette az Anyóka mellé.
— Mi ez?
— Szarvasgomba. Ha elviszed a vendéglőbe, a Szakács sok pénzt fizet érte.
— Nem viszem én sehova. Vasárnap majd szarvasgomba-paprikást főzök a Fiaimnak. Köszönöm szépen!
Lassan Öreg néne szedelőzködött és hazaballagott. Szívét felmelegítették a kicsi Állatkák.
Folytatta a munkát. Megterítette szépen az asztalt; észre sem vette, hogy a mézeskalács-erdészlak mellett ott lapul egy barna boríték, a mézeskalács-állatklinika mellett pedig egy zöld boríték. Az is elkerülte a figyelmét, hogy két csomag is az asztalra került.
Kopogtattak.
Bejött Öreg néne Erdész Fia és Állatorvos Fia. Szeretettel üdvözölték egymást és leültek az asztalhoz. Halászlé, töltött káposzta, borocska, mákos tekercs, diós tekercs. Falatoztak, beszélgettek.
— Nézzük meg, mit hozott az Angyal! — pedzették a Fiúk.
Öreg néne kibontotta az egyik csomagot: egy vadonatúj meleg vállkendő volt benne. Éppen olyan hiányzott neki. A másik csomagban meleg prémes csizma volt. Már kezdett fázni a lába; nagyon jól fogott.
— Hát a borítékot nem nézi meg Édesanyám? — kérdezték a Fiúk.
— Hát majd amikor lefekszem — mondta az Öreg néne –, akkor elolvasom, mit írt az Angyal.
— Nézze meg most! — javasolták a Fiúk.
— Jó.
Kibontotta előbb a barna borítékot. Ropogós bankók voltak benne. Három nyugdíj. Kibontotta a zöld borítékot is. Abban is vadonatúj bankjegyek voltak; ott is három nyugdíj lapult.
— Jaj, hát majdnem hét nyugdíjam van most, meg ha megjön a Postás, éppen hét nyugdíjam lesz.
A Fiúk elégedettek voltak: az Erdész zöld kalapot kapott árvalányhajjal, egy kulacsot meg egy háromlábú, összecsukható széket. Az Állatorvos három vastag könyvet kapott: Hazánk Rágcsálói, A Ló anatómiai atlasza és Nyúlveszedelem Ausztráliában…
— Ezt majd kölcsön kérném tőled — szólt az Erdész.
— Gyertek el vasárnap is — mondta az Öreg néne — Tudjátok mi lesz? Szarvasgomba-paprikás.

Budapest, 2021. I. 19.

2021. február 16.

Szóljon hozzá!