ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG

Az ifjú költő arról ismeretes szűkebb baráti körben, hogy — finoman kifejezve — a valóságnak meg nem felelő dolgokat szokott előadni. Ebből következik az alábbi jelenet.
Az ifjú költő odalép Szenes Bélához, és szól:
— Olvastad a versem a Nyugatban?
— Olvastam.
— Jó?
— Elég jó !
— Meghiszem azt! Bent a szerkesztőségben, őrülten tetszett. Fényes honoráriumot kaptam érte. Mit hiszel, mennyit?
— Hogy mit hiszek? — felelte szárazon Szenes Béla —: a felét!

Színházi Élet, 1920/28