Kövi Sára: Balettka

(Bookart, Csíkszereda, 2008, szerkesztette Láng Zsolt, tipográfia Hajdú Áron)

Fordítsuk csak a szerző nevét angolra: Sharon Stone. Vajon ez a művészi álnév eredője? A Basic Instinct szex-szimbóluma a világ számára alighanem éppen olyan maradt, mint 1992-ben a filmvásznon, hiába töltötte be az idén a 62. életévét.
És Balettka vajon hány éves? A könyv szerint most éppen 13, de hát ez a furcsa, táncos lány, vagy inkább fura táncos lény, aki úgy változtatja alakját, ruházatát és mozdulatait, mint a számítógépek zenelejátszó programjai, ha éppen bekapcsoljuk a véletlenszerű szín-, fény- és formakavalkádot elővarázsoló gombokat, már jóval előbb megszületett. Alighanem még azokban az ezredfordulós években, amikor a disk jockey-ék világszerte hol innen, hol onnan ötvözték a fényjáték kisérte zenéjüket és nem kétséges, hogy mindezekből a töredékből nem csupán valamiféle új zenét, hanem új műfajt is teremtettek.
Olyan műfajt, amely képes volt százakat és ezreket akár hajnalokig, sőt napokon át egymás és a zene társaságában tartani. És így lenne ma is, ha nem lenne vírus.
Remix – ez az eljárás és talán lehetne a műfaj neve is, de mások ezt jobban tudják nálam.
Valamiféle ilyen remix ez a könyv is, amely megjelenésekor is hihetetlen tipográfiai kísérletnek számított és 2021-ben sem lenne másképp. Az ugyanis nap mint nap megtörténik, hogy a papírvilágból valamit átteszünk az internetre, világszerte sok milliónyi digitalizáció követi ezt az utat. De a fordítottja jóval ritkább. És itt éppen erről van szó. Egy éveken át vezetett internetes blog válogatása került könyvbe. Táblagépen született meg és egy blogba került, táncolt, ugrándozott, röpködött, fitneszezett és a jó ég tudja,  még mit cselekedett Balettka a világra figyelő, ellentmondásait olykor feloldó, máskor párhuzamba állító röpversek társaságában. Ezek pedig vagy kapcsolatba kerültek a mozdulataival, vagy nem.
Ugyanígy a könyvben is véletlenszerűen került egymás mellé a szöveges és a képes megjelenítés. Ezt az érzést pedig csak fokozza valamiféle olyan tipográfiai játékosság, amely akár egy, akár két oldalon szokatlanabb formában helyez el rajzokat, szójáték-sziporkákat és az idők szóbeli, metaforikus tömörítéseit, olykor ismételgetve vagy éppen tükröztetve egészüket vagy töredékeiket.
Szokatlan kísérlet ez. Internetes műfaj – papíron. Aki ismeri Andy Warhol (1928-1987) pop-art munkáit, talán jobban megérzi, hogy milyenek lehetnek ezek a Balettka-kalandok. Hogy  itt semmin nem kell meglepődni. Mint ahogyan azon sem, hogy az amerikai Andy Warhol lemkó. Igen, ez egy európai népcsoport, azoknak a ruszinoknak a leágazása, akik olykor Máramarosból megjelennek a csíkszeredai piacon és felkapjuk a fejünket, amikor halljuk, miként beszélnek egymással. Mintha oroszul hangzana, de mégsem. A Minority Safe Pack rájuk is vonatkozna, ha lenne. De még sincs..
Balettka azonban itt van köztünk. Többször is láttam, ahogyan Kövi Sára rajzolgatta, ahogyan írogatta a verseket, de azt nem láttam, ahogyan hétezerből kiválogattak néhány százat, hogy költözzön át a print-világba.
Így tehát meg tudnám mondani, hogy valójában kicsoda Kövi Sára. De maradjon inkább Sharon Stone. Időtlenül. Ezért a dedikációról is levágtam a nevét. Persze, digitálisan.