Ion Mihai Pacepa tábornok 92 éves korában a koronavírus járvány következtében a napokban elhunyt. A legendás titkosszolga alakjának és életútjának felidézéséhez Ara Kovács Attila egykori elemzését hívtuk segítségül, aki 2013-ban a Magyar Narancsban így emlékezett meg Pacepa alakjáról:

Ara Kovács Attila: A kémfőnök látogatása

1978 júliusának végén egy szerény, szürkeségével tüntető férfi sétált be a kölni amerikai képviselet épületébe. Kevesebb mint negyvennyolc óra múlva egy katonai gép szállt le az Andrews légibázison, fedélzetén ugyanezzel a szolid, ötvenesztendős úriemberrel. Ion Mihai Pacepa tábornok volt ő, a román hírszerzés (DIE) helyettes vezetője, aki felajánlotta szolgálatait a Központi Hírszerző Ügynökségnek.

Később így indokolta tettét: 1951 óta hűségesen szolgálta a román államot, de amikor Nicolae Ceauşescu arra utasította, hogy utazzon Nyugat-Németországba, s ott szervezze meg a Szabad Európa Rádió román osztálya akkori igazgatójának, Noel Bernardnak a meggyilkolását, úgy döntött: végképp kiszáll. Alig pár nappal menekülését követően – 1978. augusztus 16-án – egy bukaresti katonai bíróság halálra és teljes vagyonvesztésre ítélte, persze távollétében.

A CIA viszont azonnal alkalmazta, de Jimmy Carter akkori amerikai elnök semmit sem hitt abból, amit a romániai jelenről és főként arról a jövőről mesélt neki, amit Ceauşescu népe boldogítása végett eltervezett.(…)

Pacepa megírta gyorsan híressé vált könyvét, a Vörös horizontokat, amelyben kimondta: Ceauşescu a Szovjetunióval szembeni látszatellenállásával leplezi azt, hogy tulajdonképpen a Nyugat ellen dolgozik. Együttműködik a szovjet titkosszolgálatokkal nyugati technológiák megszerzése végett; szoros kapcsolatokat ápol a palesztin terrorista szervezetekkel, személyesen Jasszer Arafattal és Carlosszal is; elnyomja ellenzékét, külföldi bírálóit megfenyegeti, igyekszik lejáratni őket, s ha ez nem vezet célra, úgy elrendeli likvidálásukat; kifejezetten antiszemita és magyarellenes politikát folytat.

A kötet, mai szemmel olvasva, rendkívül gyenge, propagandisztikus, torzításoktól sem mentes munka, mégis elképesztő hatása volt. Először olvashatott az egész világ olyan hihetetlen dolgokról, amelyekről addig csak a Romániában élőknek volt tudomásuk, de az ő fejükben sem állt össze rendszerszerű egésszé mindennapjaik szomorú valósága. Minthogy a SZER éveken át többször is sugározta felolvasásban a művet, mindenki számára világossá vált, hogy milyen luxuskörülmények veszik körül Ceauşescut és családját, miközben egy tekercs vécépapír beszerzése is lehetetlen feladatnak bizonyult az egyszerű polgár számára. (…)
A Vörös horizontok előtt senki sem figyelt oda Romániára, a Vörös horizontok megjelenése után viszont már mindenki odafigyelt. A könyv megjelenése előtt tulajdonképpen mindent elhittek Ceauşescunak, a könyv megjelenése után már semmit sem hittek el neki.

A nyolcvanas-kilencvenes években Pacepa egymás után írta elemzéseit, amelyek 1989 után rendre megjelentek Romániában, de hatásuk – mellesleg érthető okokból – messze elmaradt az első könyvétől. Igyekezett geopolitikai magyarázatokat adni a kelet–nyugati konfliktusra, de intellektuális képzettség híján azok megrekedtek az összeesküvés-elméletek szintjén. Más, dilettáns történészekhez hasonlóan egy 2007-ben közreadott munkájában „megoldotta” még a Kennedy-gyilkosság rejtélyét is. A CIA viszont továbbra is biztosította védelmét; gyakorlatilag megközelíthetetlen volt. 1988-ban fél évet Amerikában töltöttem, s valaki felvetette: nem akarnék-e találkozni vele? De csak Julianna Pilonnal futhattam végül össze New Yorkban, azzal az elemzővel, aki segített Pacepának megírni a Vörös horizontokat.

(—) Amerikai emigrációjában Pacepa rendíthetetlen – olykor kínosan merev és oktalanul túlzó – antikommunista lett, aki, minthogy csak félszívvel bocsátottak meg neki Bukarestben, az 1989 utáni valamennyi kormányt gyakorlatilag posztkommunistának tekintette….

Magyar Narancs, 2013.08.29 15:15