Nászta Katalin: Meddő várban, csonka

szenvedélyes legyen, kívánja a kor
de ez értelmem szenvedélye
gondolataim vesézem
hulljon, ami férges

lázasan titkoltam és most őrzöm őket
ha már halottan s visszafele jöttek világra
nyugodjanak a bimbózáskor elhervadt virágok
e meddő várban

nincs elevenebb náluk mégsem
bár megszületni nem hagyta őket
a kor, a társaság, a körülmények
méltatlankodva a kezdetnek vetettek véget
így lett csonka