A 20. század fordulója idején nagyszerű építészek, belsőépítészek, üvegfestők, szobrászok és más művészek tűntek fel a magyar fővárosban, de legnagyobbjaik külföldön is maradandót alkottak. Közéjük sorolhatók ezen írás hősei is, akik tevékeny részt vállaltak a mexikói főváros egyik büszkesége, az ottani nemzeti színház kialakításában.
A monumentális épület koncepciója például Maróti (Rintel) Géza (1875-1941) nevét és tehetségét dicséri (képünkön). A Barsvörösváron (ma, szlovákul Červený Hrádok) született fiú családjával az elszegényedés elől menekült Budapestre, ahol a tehetséges fiatalember egy épületszobrász műhelyében kezdte pályafutását. Viszonylag gyorsan saját lábra állt, műhelyt nyitott, és hamarosan befutott – az 1905-ben átadott Gresham Palotán, az 1907-re elkészült Zeneakadémián, illetve a Pesti Hazai Takarékpénztár 1910-ben megnyílt épületén is láthatók az ő munkái. Az első világháborúig a milánói és a torinói nemzetközi kiállítások magyar pavilonja mellett a Velencei Biennálé magyar épületét is Maróti tervezte.
A függetlenné válása után gyorsan fejlődésnek indult Mexikó 1903 óta tervezett, de csak lassan formát öltő Nemzeti Színháza belső terének, illetve díszeinek megalkotására Maróti Gézát kérték fel.

Az I. világháború után kitört, a latin-amerikai országban dúló forradalom miatt az építés többször is megtorpant, a színház végül csak 1934-re készült el.
A Maróti által elképelt részek közül a legimpozánsabb a nézőtér fölötti, kora legnagyobbjának számító, mintegy 180 négyzetméteres ólomüveg-kupola, amelyet kilenc múzsa díszít, közepén pedig egy óriási angyalalak foglalt helyet.

Az egyedülálló műalkotás kivitelezése Róth Miksát (1865-1941) dicséri (képünkön). Ő apja pesti műhelyében tanult, majd külföldi tanulmányutat tett, melynek során alaposan megismerkedett az üvegfestő művészettel. Munkássága kezdetben a historizmus, később a szecesszió szellemét tükrözte. Róth készítette a budapesti Szt. István-bazilika és az Országház üvegképeit, ám számos alkotása található ma már külföldön, például a marosvásárhelyi Kultúrpalotában és a szabadkai városházán, de a hágai királynői palotában, vagy Oslóban, a Fageborg templomban is.

A színház ma Palacio de Bellas Artes néven működik, az épület számtalan kiállításnak, valamint a Mexikói Népi Balettnek is otthont adott. Legutóbb 2009-2010-ben újították fel – kivéve az előcsarnokot, amely hibátlanul vészelte át az elmúlt évtizedeket. A palota folyosóján áll egy, Maróti Géza által tervezett nőfigura, amely a Szférák zenéje nevet kapta. E szobor alapján kifaragott relief lett a síremléke a Fiumei úti temetőben.

Forrás: 24.hu

Portrék: Wiki