A hirtelen mozdulattól inge hónaljban elhasadt. Valószínűleg azért, mert Vadmalac nemcsak a magasba emelte a karját, hanem, mint egy pingpongjátékos, oldalra is.
Meg hát az indulat… Azt akarta kifejezni, hogy komája állandóan szomorúnak, sőt keserűnek látja. Pedig ő nem az, nem mindig az. Gyakran a helyzet, sőt, fogalmazhat így, a társadalom nehéz problémákkal megtűzdelt. A Bükkben is, a Makkosban is, hiába hagyta el az egyiket, utolérte az etikátlan jelen a másikban is, hát merre figyeljen…?
”Van itt élet!” – rikkantotta hát, még fel is tűrte inge ujját.
Komája odanézett, de semmi különöset nem látott. Megtapogatta Vadmalac bicepszét, igen, hát az megnyugtató. Vért viszont nem látott, s a pulzusát sem mérte.
Ráhagyta hát, hogy a Vadmalac gyakori pesszimizmusába nem diagnosztizált optimizmus is vegyül.

Forrás: Lenolaj.hu