Petőfitől herótja van egy
erdélyi magyar költőnek,
elnézést kérek a nevéért
(elárulom, nagy reménység).

Haraszti főterén ledöntik
Petőfi bronz büsztjét a
hasonlóan herótos legények.

Magyar lélek, tót fej
hever
a köztéren,

bitó
középkori köztereken.

Földönkívüli
világszabadság
a huszonegyedik század
előszobájában.

Petőfi nem alkuszik, s
annyiszor meg kell halnia.

2021. február 16.

1. Csata Ernő:
   2021. február 20. 10:40

   Petőfitől, ahogy látjuk, még ma is ódzkodik a Magyar Tudományos Akadémia is, nem tudni, hogy mitől félnek.
   A vers időszerű, annál is inkább, mert alkotója éppen egy marosvásárhelyi szobrász, Hunyadi László, akinek ezt az alkotását 2014-ben avatták fel a 300 lelket számláló, horvátországi Harasztiban, a református egyház kezdeményezésére.
   Most éppen ledöntötték, nem lehet tudni pontosan, hogy magyargyűlöletből-e avagy a bronz értékétől elcsábítva. Reméljük kiderül, de egyáltalán nem biztos. Szomorú, mert ez az egyetlen Petőfi-szobor Horvátországban.
   Kedves Marci, én két szó használatát mégis kifogásolnám: a ,,hérótja van”-t és a ,,büszt”-ét, amelyeknek a használatáért bizonyára Kosztolányi Dezső is megrovásba részesítene, hiszen a hérótja van szónak, ami elsősorban pesti szleng és nagy valószínűséggel az askenázi szókincsből került a magyarba, rengeteg magyar vagy magyaros megfelelője is van: viszolyog, irtózik, iszonyodik, csömöre van, hányingere van, borzad, utál, émelyeg stb. A büsztnek is, ami már nemzetközi szó lett, az összes latin nyelvben és az angolban is jelen van, mint bust, van magyaros alakja: mellszobor.
   Egyébként rákerestem a Czuczor Gergely-Fogarasi János (1862) szótárában a hérót szóra, de nem találtam, ahogy sok más szótárban sem találtam meg.
   Szerintem a vers magyar vagy magyaros szavakkal is, jó emlékeztető az eseményre.

2. Albert-Lőrincz Márton:
   2021. február 20. 11:29

   Az emlékeztetésnél itt többről van szó, ha mélyebben beleállsz, magad is rájösz, de mindenképpen jelállítás.
   Az általad felhozott, „ismertetés” szinte szó szerint ott lebeg a világhálón, bárki elolvashatja, újdonság ereje nincs.
   Ami a kifogásolt szavakat illeti, nem tehettem meg azt, hogy ne költőnk szóhasználatával éljek (olvashattad a káféban), hiszen akkor versem hiteltelen okoskodássá silányulna egy olyan eseményről, amelyről élményszerű ismeretem nincs, tehát akár az érzelmek manipulációjaként is felfogható. A vers számomra líra, benne kell lennie a lírai alanynak. A „híradas”, ha szabad így fogalmaznom, nem költői műnem. A büsztért megkövezhetsz, de vállalható, így vállalom.

   Egyébként remélem jól vagy, régi osztálytársam, régvolt barátom.

3. Skandikamera:
   2021. február 20. 12:50

   A döntögetéseket én sem komálom, tele van velük a hócipőm.
   :-)

4. Csata Ernő:
   2021. február 20. 13:29

   Azt jelenti, hogy átsiklottam az említetten, amire a versben válaszoltál.

5. elekes ferenc:
   2021. február 20. 14:22

   Petőfitől herótja van egy
   erdélyi magyar költőnek.

   Ezzel kezdi versét Albert-Lőrincz Márton.

   Sokan nem tudják, mi az a herót. De ott van a Google, memondja: A herótom van, kifejezés a mostani használatban annyit jelent, hogy elegem van belőle, undorodom tőle, torkig vagyok vele.

   Gondolom, sokunkat megdöbbentett, amikor olvasuk ezen a portálon Demény Péter véleményét.

   Petőfiről.

   Én pedig azon döbbentem meg, hogy ehhez senki nem szólt hozzá, senkinek nem volt semmiféle véleménye. Ez a csönd döbbentett meg.

   Belátom, most már én sem döbbenek meg. Mert Demény Péternek joga van ahhoz, hogy torkig legyen akármivel, undorodjék attól, amiből elege van, ez az ő dolga, nem a másé.
   Csakhogy: Demény Péter költő, író, mailag szólva: véleményformáló. Ebben a minőségében szólal meg, valahányszor megszólal. Ez pedig felelősség. De már nem döbbenek meg azért sem, mert tapasztalom, Demény Péter ezzel az undorával nincs egyedül. Egyre többen vannak olyan írók ezen a tájon, akiknek a könyökén jön ki, ha megemlítik Petőfi nevét.

   Kisebbik unokám azt mondta, két dologtól fél az iskolában: a matektanártól és a sötétségtől. Kérdezték tőle, te, miért félsz a sötétségtől? Azt felelte, azért fél, mert ki tudja, hány matektanár lehet abban a sötétségben!

6. Csata Ernő:
   2021. február 20. 16:50

   A matektanároktól nagyon sokan féltek és ma is félnek, mert a matematika, egyeseknek, nagyon nehéz tantárgy, kimondottan a logikus gondolkodáson alapszik és mint a ház téglái, a tételei egymásra épülnek, itt nem megy, hogyha Petőfit nem tanulom meg egyáltalán, attól még Adyból kitűnőre felelhetek.
   Én soha nem féltem sem a matematikától (sőt szerettem), sem a matektanároktól, de a csillagtalan, holdvilág nélküli koromsötéttől a erdőben és a kiszámíthatatlan, sötét emberektől még ma is félek, nem egészen alaptalanul.

7. Nászta Katalin:
   2021. február 20. 17:39

   1848 és 1988 között 140 év a különbség. Azóta ennyit romlott a nyelv s vele az ember.

   Az is baj, hogy ezt leírta, az is, hogy ezt érezte. Tehet az ember arról, amit érez? Szeretheti azt, akit nem szeret? Kötelezővé lehet tenni a szeretetet? A mából nézve egészen másként fest a múlt és a jelen a múlt szemszögéből katasztrofális. Minden viszonylagos.
   Igaza van Elekes Ferencnek. Az a baj ezzel, hogy másokat szabadít fel arra, hogy ők is így közöljék véleményüket a „szent őszinteség” nevében – és innen már garantált a dominóeffektus. Egyre több a matektanár abban a sötétségben…
   Hogy Petőfit szeretjük vagy sem, szubjektív vélemény, attól még nem változik Petőfi értéke, státusza az irodalomban. Legfeljebb mi kerülünk a nem Petőfiért rajongók táborába.
   Hogy ezt így írhatja le egy ma jelentősnek számító költő – az a végtelenül szomorú. Hogy veszi a bátorságot tabut dönteni, miközben nem állít helyére semmit. Tabukra – a hozzá nem nyúlható, őt kikezdeni tilos kategóriaként értem – szükség van. Ha Petőfit kiradíroznánk szegényebbek és hőstelenebbek lennénk. De azt hiszem nem ezt akarta, csak leírta, meggondolatlanul.
   Nem szóltam hozzá, mert ki vagyok én, hogy hozzászóljak Demény Péterhez? De Albert-Lőrincz Márton verse rám pirított.

8. Demeter Maria:
   2021. február 21. 13:23

   Igaza van Nászta Katalinnak, a véleményünk szubjektív, és jogunk van hozzá…Iskolás koromban nem szerettem Petőfit,mert úgy éreztem,Petőfit kőtelező szeretni,vagyis szégyen nem szeretni.VI.osztályos lehettem ,amikor rossz jegyet kaptam egy Petőfi versből (Befordultam a konyhára ), tudtam a verset, de nem tudtam elénekelni, a magyar tanárunk nagyon szerette Petőfit tanítani,főleg népies stílusáért. Akkor szó szerint utáltam Petőfit, ennek ellenére ma szívesen elolvasok egy -egy Petőfi verset.Tehát minden szubjektív, az ember saját viszonyulása is változik.

9. Albert-Lőrincz Márton:
   2021. február 21. 13:54

   Azon is elmélázom, hogy milyen szívesen húzunk el a „világszabadság” mellett, amely történetesen összekapcsolódik Petőfivel …