B. Tomos Hajnal: Februári fekete-fehér
Holttá dermedt út,
dérszakáll kilincsen, pillán,
jég-göröngy talp alatt
mint dió zörög
a mókuskerékben,
nyomokba fagyott
a tegnapi rettegés
testtartása
s a rigó szárnya –
félarcokat sejtet a köd,
nincs hang,
mely hanghoz érne,
csak egymást markoló ujjak
a kabátzsebben,
csak fagyott ág-körmök,
torokba kaparó hallgatás
vonszolja a lépteket,
tejes homály,
fekete-fehér
sivatag
semmi-táj.