Farkas Árpád halála okán

Szeptemberben benézett
hozzánk az ablakon, s azóta
érzelmi hálómban lebzsel a halál-pók …

Most is lecsapott a hitvány zsivány,
fosztogat,
megrabol a konok martalóc,
s hogy jobban fájjon,
jön-megy és
kivár.

Belevág barátba, anyósba, anyába,
mosakodó öreg emberekbe,
s elviszi Őt is, kinek szavára
kiönt a Homoród,
megárad az Olt, a Küküllő, a Nyárád,
s fölhabzik a Békény.

Belemar s beszívja fekete potrohába,
a földkatlanba az embert,
ki virágot ápol s perel magával.

Szeptemberben benézett
hozzánk az ablakon,
s teli gyomorral távozott az ajtón,
aztán októberben
és novemberben is megrabolt,
decemberben a művész barátot vitte,
januárban vírusba öltözött s a
szomszéd könyvelőt terítette le.

Most február van,
szokatlan a meleg,
zöldül a fű a kertben, a marton,

eleven a halál-pók,

magába gyűrt megint egy Embert,
a Költőt,
kinek kezében füstölgő göröngy a föld,
túlfűtött álmok ravatalán.

Szipog a fájdalom,
lebeg felettünk denevérszárnyakon,
s ránk hajol,
mint a kékgálicos ég a Hargita felett.

2021. február 10-13.