A szerző fotója

Volt egyszer, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren volt egy hatalmasnak nem mondható erdő. Egy szép tavaszi napon váratlan incidens kavarta fel az addig békésen szálló digitális virágport: az erdőlakók közösségi Facebook vitafórumán Dörmögi Dömötör lerókázta Csalavári Csalavért. A két pártra szakadt kommentálók napról-napra fokozódó konfliktusának megoldására békéltető zoom-gyűlést hívtak össze.
A Dömötört védők Csalavér sötét múltjáról tettek tanúbizonyságot.
– Engem megszívatott a sajttal – károgta a holló.
– Nekem lapostányérban tálalta a levest – kelepelte Kele.
– Mese habbal! – sipította a Csalavérrel színpatizáló vörösbegy. – Dömötör gyakoroljon önkritikát!
– Miért? Talán nincs igaza? – motyogta Tapsi, akit a kirekesztő megjegyzéséért az ülést vezető Uhu azonnali hatállyal kizárt a további tárgyalásokról.
– Inkább arról meséljen Dömötör, hogy hányszor kapták rajta mancsával a mézes bödönben – mondta gúnyosan a farkas. – És ha már itt tartunk, követelem, hogy tiltsák be az ordas jelző használatát.
– Engem meg ne disznózzanak! – röffentette egy serteruhás.
– Ti beszéltek becsületsértésről? – csörgött a szarka. – Engem Rossini letolvajozott az operájában.
Mancsok emelkedtek a magasba.
Ki tudja, hány sérelemre derült volna fény, ha a technikában járatlan Uhu nem nyom rossz gombot, amitől az erdőlakók gyűlése véget ért.
Ha Uhunak több esze lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás: Hobbiszakács

1. B.Tomos Hajnal:
   2021. február 24. 04:46

   Roppant szellemes!