nem akartam, mégis beálltam a sorba
hogy történhetett
kinek a szavát hallgattam
mintha mindig is egy akartam volna lenni ott
pedig nem, nem-nem-nem!
különbözni, hogy ne daráljanak össze!
s a mindbe úgy csöppentem
olyan egyértelműen
észre se vettem
a nyáj melege a fázós éjszakákon
az vitt vesztembe
maradtam volna kint, vacogva kékre fagyva
de méltóságosan pusztulva!
már amennyire az lehet
hogy énekelheti ember a pusztulás méltóságát
mikor az sosem méltóságos
aki úgy halt meg az is visszaadta
a minden mással összehasonlíthatatlan
rangot, dalt, az ünnepi fehér asztalt

felbecsülhetetlen értéke életemnek
akiért mindent veszni hagytam

2021-02-19