Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (140.)

Kuszálik Péter: Mörfi naplója

(Marosvásárhely, 2020, a szerző kiadása. A címlapot Vincze László tervezte. A szerző fényképét Haáz Vince készítette)

Vigyázz, ami elromolhat, az el is romlik. Állítólag egy bizonyos Eduard Murphy nevű amerikai gépészmérnök szólt oda egyik munkatársának még 1949-ben, amikor rossz helyre szerelt be egy drótot valamiféle szerkezetben, és a Murphy-irodalom azóta elindult világhódító útjára. Minden országban és minden nyelven.
Sőt szerte is ágazott, hiszen immár a politikától a matematikáig, a közgazdaságtantól az orvostudományig számos tömör, más nevekhez is kötődő tréfás szólásmondások sokasága bizonyítja, hogy nem érdemes megvetni az élet derűs oldalát. Jómagam, amikor bevásárláskor nem tudom eldönteni, hogy melyik pénztárnál álljak sorba, akkor mindig arra gondolok, hogy teljesen mindegy: a másik sor úgyis gyorsabban halad.
Dehát ez a Mörfi nem az a Murphy. Ez a Mörfi Kuszálik Péter(1949) Kolozsváron született, immár régóta Marosvásárhelyen élő bibliográfus, lexikográfus, publicista, író, szerkesztő, tanult szakmája szerint gépészmérnök. Ebben a könyvében pedig többek között összefoglalja saját életpályáját.
1991-től szócikkeket írt és szerkesztett a Magyar Katolikus Lexikonnak, az Új magyar irodalmi lexikonnak, a Kortárs magyar írók adattárának, a Romániai magyar irodalmi lexikonnak és más, hasonló műfajú kiadványnak. Ha ő nincs, az 1989-es rendszerváltás utáni romániai magyar sajtórobbanás megannyi terméke alighanem végleg eltűnik az idők homályában, de ő hihetetlenül szívós kutatómunkával valamennyit összegyűjtötte, szócikkekbe és könyvekbe rendezte, és ugyanezt tette a 89 előttiekkel is. Mind a mai napig társszerkesztője dr. Marton József egyetemi tanár mellett a Márton Áron hagyatéka könyvsorozatnak és még folytathatnám a sort, de azért csak oda kellenne kilyukadnom, hogy ő Mörfi, a legszellemesebb erdélyi pamfletíró, aki szövegeivel a legtöbb romániai magyar napilapban és hetilapban jelentkezett, nem is egy újságban önálló rovatként és éveken át.
Amint az újságírók néha átmennek a politikába majd legtöbbször rossz szájízzel visszatérnek, ő is kipróbálta, de persze, amolyan Mörfisen. Amikor a múlt század kilencvenes éveiben az RMDSZ-t kisebb-nagyobb érdekcsoportok megpróbálták szétcincálni, létrehozta a Mörfi Baráti Frakció nevő pártocskát, ahová a belépési és kilépési nyilatkozatot egyszerre kellett aláírni, nehogy a tagok száma túlságosan gyarapodjon.
Talán ebből is kiderül: humorának alapvető vonása az abszurd. Mörfi soha nem felejt: a felszín alá tekint, az időbe is visszapillant, párhuzamokat von és amint a politikai felragyogtatja valaminek csak a színét, akkor ő azonnal a fonákját is hozzáteszi.
Ezért jónéhány hazai magyar politikus egyáltalán nem rajongott érte, mint ahogyan az is növelte az ellene hadakozók táborát, hogy egyáltalán nem bánt kesztyűs kézzel a jelenkori erdélyi magyar irodalom és közélet bálványaival. Lexikális buvárkodásai közben ugyanis egész sor olyan dokumentumra bukkant, amelyek arra utaltak, hogy mifelénk, a második világháború után, jónéhányan többször is végigmentek azon a bizonyos damaszkuszi úton, ráadásul ezeket az észrevételeket, gondolatatokat meg is jelentette, olykor saját szamizdat kiadásában, ezért pedig nem egyszer alaposan leszedték róla a keresztvízet.
Dehát Kuszálik Péter független ember, önálló gondolkodó és azt tartja: az embernek mindenekelőtt saját magával kell jóban lennie. Ha egyedül vagy, jó társaságban vagy – hallotta valamikor az édesanyjától és alighanem ez vitte el többször is az El Caminora.
A huszadik század második felének, a huszonegyedik század első két évtizedének mifelénk, Erdélyben, többféle lenyomata van. Szenvtelennek, hidegnek tűnő történelmi. Osztályozó, skatulyázó társadalomtudományi. Szépítgető naplóirodalmi. Magyarázgató és magyarázkodó politikusi. Szürke galambokból kőszáli sasokat átrajzoló családi. Mörfivel pedig immár görbe tükröt is tartó közéleti.
És nagy szükség van erre az utóbbira. Pótolhatatlan lenne ugyanis, ha ezt a karácsony benői, bajor andori vagy nem is tudom, még milyen írói humorból származó stílust és szemléletmódot elveszítenénk, hogy valamennyien fejbólogató jánosokká váljunk teremtett bálványok és csalhatatlannak mondott eszmék előtt térdepelve. Az önállóság útja mindig az önálló gondolkodással kezdődik – mondhatná akár Mörfi is ebben a könyvben, amelyben részletesen visszatekint a saját életére.

2021. február 26.

1 hozzászólás érkezett

  1. Láng Gusztáv:

    K. P. régi barátom. A legnagyobb dicséret, amit róla mondhartok: akkor is élvezettel olvasom, akkor is derülök a humorán, amikor nem értek egyet vele. De többnyire egyet is értek, merta nagyképűséget, a patétikus féligazságokat és sok más hamisításáta beszédnek lewgalább annyira rossznak tartom -ez is egyfajta járványos elmebetegség – mint ő. Gratulálok a sikeréhez.

Szóljon hozzá!