Ádám Gyula. A megkerült Paradicsom

(A könyv a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Kiadásában jelent meg, az Előretolt Helyőrség Iróakadémia program keretén belül. Szerkesztette: Ádám Gyula. A szöveget gondozta: Luca Anna. Borító és tipográfia: Ádám Gyula. Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt-ben)

A könyvet jó ideig csak kerülgettem, nézegettem, mint valamiféle tékában vagy múzeumban egy középkori kódexet. Annyira egyedinek, annyira tiszteletet kiváltónak tűnt, hogy úgy éreztem: lapjainak még csak az átforgatásához is hosszú idő kell. Majd alaposan meg kell nézni a szerkezetét, el kell gondolkodni minden tördelési bravúron, szemügyre kell venni fotóinak minden részletét, mert minden céltudatos, semmi sem önmagáért való.
És mint általában Ádám Gyula (1961) fotóművész felvételein, soha nem az első pillantásra alakul ki az élmény. Akkor a fotó csak magához vonz. Felkelti a kíváncsiságot. Megbabonázza a tekintetet. De hogyha már elfordultál, hogyha tovább haladtál, hogyha már eltelt néhány nap, a látottak akkor sem hagynak el.
Mert beleégnek a legbensőbb világodba. Elvezetnek ahhoz a döbbenethez, amelytől nem tudsz szabadulni. Hogy az emberi lét a maga huszonegyedik századi hajszájában, a maga sokszínűségében és szétforgácsoltságában, a maga hihetetlen műszaki vívmányaival és látszólag korlátlan információgazdagságával mégiscsak néhány alapvető kérdés körül forog.
Az idő. A születés és a halál. A természet. A munka. A hit. Az elődök és az utódok között átívelő élet. A jelenbe visszatérő múlt és a jövőben múlttá váló jelen.
Ádám Gyula leginkább a moldvai csángóvidék, Székelyföld és Erdély falvaiban készített fotói közül válogatott, talán néhány erzsébetvárosi felvétel kivételével. De itt is jelzéseiben betüremkedik és valamiféle metafizikai nyugtalanságot okoz a falu.
Öt fejezetbe besorolt képei voltaképpen ugyanarról az egyetemességről szólnak. A portrék kisugárzásában, a csoportos felvételek kompozícióiban soha nem az egzotikum, vagy a dokumentarista jelleg áll előtérben, hanem valamiféle olyan üzenet, amely szétbomlik és maradandóan felülemelkedik a közvetlen látnivalón.
A szent és a profán. A vallásnak és az emberi létnek az az összefonódása, amelynek szavakban való kibontására Mircea Eliadé-nek oly sok kötetre volt szüksége.

Ádám Gyula munkája

Ádám Gyula legtöbb képén főszereplő a szakralitás. Egy magát körbeásott, darabnyi földön ott maradt idős házaspár görnyedt testtartásában ugyanúgy, mint abban a hatvan esztendővel ezelőtti, feledhetetlen japán filmben, a Kopár szigetben, amelyben az állandó vízhordás kísérti meg a lehetetlent és mutatja meg az ismételt cselekedetekben az emberi nagyságot. Mint a székelyföldi szülőknek és nagyszülőknek abban az elkötelezettségében, hogy a földet még akkor is meg kell művelni, ha nem jár semmiféle eredménnyel.
André Malraux (1901-1976) francia írónak, későbbi francia kultúrpolitikusnak létezik egy olyan fiatalkori regénye, amelyet a világ számos nyelvére lefordítottak. Az 1933-as mű Az ember sorsa címmel jelent meg több fordításban, több kiadásban, persze magyarul is. De nem teljesen találóan. Hiszen voltaképpen az emberi létről, az embert emberré avató jellemvonásokról, általában az embernek a világban való helyéről van szó benne. Akárcsak az Ádám Gyula fotóin. La Condition Humain. Ez a regény eredeti címe és hogyha rám bíznák munkáinak kiállítását vagy ennek a könyvének bemutatását, bárhol a világon, akkor én minden bizonnyal ezt a címet adnám neki.
Megértenék. Ott is, ahol a fotóalbumról Milton Elvesztett vagy Megtalált paradicsoma jutna a közönség eszébe és ott is, ahol a Biblia Édenkertjében találnák meg a fogódzókat.
A megkerült Paradicsom ugyanis a maga fény- és színvilágával, testtartásaival és arcvonásaival a létnek az az állapota, amely megismételhetetlenül egyedivé, emberré teszi az embert.
A születésben, az elmúlásban, a munkában, az örömben, a bánatban, a zenében, a táncban, a magányban, a vágyban, a szenvedésben, a családban, a közösségben, az otthon meghittségében, a természetben.
Voltaképpen a Földön. Az egyetemességben.

Az albumról Oláh Gál Elvira beszélgetett a szerzővel a Kossuth Rádió adásában.