Fülöp Kálmán: Az idő fakuló bársonyán

Míg titkolod a feledést,
nem várhatsz újat senkitől –
tátong előtted pici rés
ahová szíved beletér,

egy villanásban bölcs erő,
sziklát mozdító lándzsavég,
világba lendít csenevész
sorokban rejlő tűz-remény,

morzsák gondolataid friss sebén
apró bogár száguld feléd
a piruló,friss áfonyán –