B. Tomos Hajnal: Tenger-mese
Kezdetben volt a tenger
s a part arany gerince –
vonzások ölén éltem akkor
tar csöndekbe feledve.
Szél fonta hajamat,
holdtölte zenélt,
minden voltam és semmi
a talány tenyerén.
Még tünt, hogy időtlenség
a víz, a nap, az ég
s a homokpad nyomtalan,
csupafény televény.
És még játszhattam
kavicsot, fény-sirályt,
sok koholt mesét,
s eleven hableányt.
Akkor nem tudtam,
hogy egy katatón éjjel,
akár homokszemcsét,
mindent elnyel a tenger.
Pusztai Péter rajza