Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan 2021. február 22-én, nem akármilyen életkorban, hanem életének 101. évében elhunyt Lawrence Ferlinghetti amerikai költő, könyvkiadó, festő, újságíró, közéleti aktivista.
A múlt század ötvenes éveiben a San Francisco-ban megalapított City Lights, azaz Nagyvárosi Fények nevű kiadója jelentette meg az amerikai beat irodalom nagy hatású munkáit, közöttük Ginsberg Üvöltését, amelyért a kiadót szinte azonnal a bíróság elé idézték, obszcén szavak terjesztésével vádolva meg, majd több per nyomán felmentették. Ginsberg zabolátlan, csiszolatlan, egy szuszra mindent el- és -kimondó, a hagyományos társadalmi beidegződésekkel keményen szembe menő, az olvasót ellenállhatatlanul magával sodró szavai, akárcsak a bármiféle megkötöttségek ellen lázadó kortársainak művei azután átjutottak az óceánon, a világ több nyelvére is lefordították és nem véletlen, hogy a hatvanas, majd a hetvenes években a középkelet-európai (ún. szocialista) országokban is erőteljes visszhangra találtak.

Ma már egyértelmű, hogy a huszadik század második felében a hagyományos verseléssel szakító, a szabadvers felé forduló erdélyi magyar költők is ihletforrásként tekintettek erre a stílusra, amely bizonyos tekintetben lehetővé tette nem csupán a formabontást, a költészet újraértelmezését, hanem adott mértékben a hatalomnak való ellenszegülést is. Olyképpen, ahogyan a szocialista realizmusra kényszerített festők nonfiguratív és érzelemvilágukból kitörő absztrakt expresszionista alkotásokkal próbálták bizonyítani, hogy a művészet nem kívülről érkező parancsszavak, hanem belső, emberi törvényszerűségek szerint működik.

Ferlinghettit egyébként az egykor magyarországi kultúrpolitikusként is tevékenykedő Szőcs Géza, a nemrég elhunyt kiváló költő 2012-ben megpróbálta kitüntetni a Magyar Pen Club által frissen alapított, ötvenezer euróval együtt járó Janus Pannonius-díjjal, de az akkor 93 éves alkotó visszautasította, mondván, hogy egy olyan kormányzatnak a pénze van benne, amely saját országában korlátozza a szabadságjogokat.

Századik éves születésnapján viszont a legendás kiadót kitüntette San Francisco városa, méghozzá nem is akárhogyan: március 24-ét minden évben Lawrence Ferlinghetti-napként ünneplik.

A beat-nemzedék, a beat-irodalom ma már társadalom- és irodalomtörténet, irodalomtörténészek kedvenc szavával élve akár úgy is fogalmazhatnék: kanonizálta az idő. Az elmúlt hetven esztendő alatt sok újabb lázadás söpört végig a világon, de talán egyik sem maradt meg annyira mélyen a lelkekben, mint a beat-nemzedék hatalomba való besimulástól, a pénz uralmától, a csendes, polgári léttől viszolygó, időkön túlmutató életérzése.

Aligha véletlen, hogy a politikától visszavonult Markó Béla három esztendővel ezelőtt Bocsáss meg, Ginsberg! címmel írta meg ha nem is teljes nemzedékének, de jónéhány tagjának a fiatalkori ábrándokat elhagyó közéleti és magatartásbeli pálfordulásait, amelyből befejezésként hadd idézzek néhány sort: “Bocsás meg nekünk, Ginsberg,/hogy nem tudunk már üvölteni,/és nem emlékszünk szavaid/elviselhetetlen fényességére,/el kellett fordulnunk tőled, hogy/végképp meg ne vakuljunk,/és hihetetlenül messze van már a remény,/hogy virággal le lehet győzni bármiféle hatalmat!”

Forrás: Bukareti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2021. február 26.