még fel sem ébredt
álmában simogatta
bőre alatt a test aludt
a vágyat
mit a bőr nem sejtett
felszínre simogatta
visszafojtva

megérett már a pusztulásra
nem, ó nem
még sok van hátra
a pusztulásra várva

számvetésre készült mindig
de a tülekedésben
győznek a jelenek
nagyon korán kellene kelnie
hogy fülön csípje
száguldó jeleiket

nélküle nőnek
hiába
hiába laknának együtt
anya-apa marad a mérce
s ez így van jól

ugyan bizony mi mást teszel
jósolsz napestig
bármit mondasz
hogy így lesz meg úgy
ez meg az
beszélni hazudni megtanítod
járni is
tudjon majd futni az idő elől
ha sikerülne kibújni alóla

írja a töredékeit
végre rájött
ez a dolga
nem tesz többet úgy, mint aki
tudja, hogy miért
bűnhődik mindig más mindenért

el akart veszlődni
hát beleveszett
a betűkbe
ki ne bogozd
a betűtestek
hadrenddé álltak
össze

jobb a rövid vers
úgyis azt akarunk
pontot tenni

tékozol
eldöntötte
minden sort külön oldalra ír
mert a legfontosabbak a szünetek
azt majd más teleírja

Mesterszakasz

még fel sem ébredt
a pusztulásra már megérett
mindig számvetésre készült
de nélküle nőttek
ugyan bizony mi mást tehetett
a töredékeit írta
el akart veszlődni
jobb a rövid vers
tékozol, döntötte el
a szüneteket majd valaki teleírja

2021-02-24

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ