Nekem fontos volt
minden ami régi
a szék amelyen
megpihenhetek
és fellazulhat
agyamban a tegnap
és nagy sietve
új ígéretek felé
mutat a holnap
és élni írni
édes hullámtörés
rátalálni az
lveszett csodára-
hogy nyers agyamban
mit takar a rés –
finom lehelet
fehér papiron
és szerelem
ami nem volt soha
s mert elszakadt
a perc arcán
a hajnal csak
kérdezem én
voltam ostoba
és folytatom mert
rég éget a téma
s bizony szeretnék
magam lenni néha
s ha vén szememből
kihullnak a fények
és hanyatt-homlok
rohanok a falnak –
jelentem nektek
kegyes hozzám az élet
akkor is ha sokan
rég mást akarnak.