Elekes Ferenc (86 esztendős – Isten éltesse!)
A vén hülye
Régebben pirulákat szedtem az idegeimre. Először fehéreket, de azoktól sápadt lett az arcom, én pedig nem szeretem a sápadt arcokat, még a sajátomat sem. Mondtam is a patikus kisasszonynak, legyen olyan kedves, adjon nekem színes pirulákat, mert a fehérektől sápadt lesz az arcom. – Hozott receptet?– kérdezte. Mondtam, hogy nem. És mondtam még, hogy éppen csak ideges ne legyen, adjon, amit akar, csak színes legyen.
Már ritkán járok patikába, inkább az ócskapiacra megyek ki, amikor lehet, ott pedig kizárólag a mobiltelefonokat nézegetem, ettől megnyugszanak az idegeim.
A minap két gyönyörű, régi telefont pillantottam meg. Kérdem az eladótól, meg szabad néznem ezeket a telefonokat? – Azért hoztam ki, hogy eladjam őket, persze, hogy meg szabad nézni, különösen abban az esetben, ha meg is akarja venni, – mondja az asszonyság. Amíg vizsgálgatom a portékát, az asszonyság a szomszédja felé fordul és azt mondja: – Te, Juci, mit gondolsz, mennyit kérhetek ezekért a telefonokért, ha ez az ember csakugyan meg szeretné venni? Mert én a telefonokhoz egyáltalán nem értek. – Akkor miért hoztad ki? – kérdi Juci. – Ezeket a szomszédom nyomta a kezembe, az a vén hülye, aki nyolcvanévesen is mobiltelefonokkal foglalkozik, – válaszolta az asszonyság és felém fordulva megkérdezte: – Mégis, mennyit adna ezért a két gyönyörű telefonért?
– Már nem kellenek a telefonok, betöltöttem a nyolcvanat, de tudja, hogy van, ilyenek ezek a vén hülyék…
Láttam a holnapot
Láttam a holnapot,
húszéves lehetett, ép, erős,
nem volt még gyáva, se hős,
időnként köpött jó nagyot,
megcélozva egy fényes cölöpöt,
ment az utcán azzal a lépéssel,
amit apjától örökölt,
föl nem fogható ép ésszel,
miért és merre megy,
vállán nagy táska ringott,
abból árulta a bingót.
Sikeres ember
Az lettem, bizony, sikeres ember,
egy kicsit srégen,
de sikerrel keltem át
a zebrán,
rendőr s köztem kissé
felhős a viszony,
de most az egyszer nem
nézett rám,
hagyta, hogy menjek,
úgy, srégen,
mint szoktam,
ifjú koromban, régen,
felelőtlen, de most már
úgy megyek át a zebrán,
mint egy
közömbös entellektüel,
mindegy,
hogy az autó hol, s kit üt el.
Cseke Gábor: Álmomban…*
Álmomban szép summát nyertem a lottón.
Majd felriadtam hirtelen:
Elekes Frici épp akkor gyújtott rá, s köhögött
a szomszédos szállodai szobában –
míg hamis szerencsémen röhögött…
(*Egy kínkeservesen elkészült szakasz a szerző Amikor bejártuk a világot című megíratlan verses útirajzából)
Pusztai Péter rajza
2021. március 4. 05:38
emlékszem Elekes Fricire
amikor nyolcvanéves volt
és halni készült épp öt éve
egy hajdani szép asszonyt
ez voltam én – visszautasított
nem segített találkozót rendezni
könyvbemutatómra
nincs időm – halni készülök
mondta nekem
akkor utána olvastam a neten
remek vásárhelyi ízeket
tálalt fel kisregényeiben
finom volt, dicsértem
nem tudom ettől-e
de hinni mertem
újfent tollat ragadott
s ontotta rövidebb-hosszabb
észrevételeit nagy élvezettel
(karcolat gyanánt fogyasztottam)
Isten éltesse!
(nk)
2021. március 4. 06:44
Ezzel a hexameterrel kívánok még sok boldog születésnapot erőben és egészségben.
Az idő múlik
Múlik a létünk és
az idők változnak, amíg be-
teljesülő sorsok,
ránk mélyebb ráncokat írnak.
Vélük együtt váltunk
arcot, hajat és pirulákat,
vélük is átéljük
múló, földhöz ragadásunk.
Minden, amit látsz és
amit érzékelsz körülötted,
csillag az égen vagy
bolygó, erdő s magasan fenn
sziklaorom, minden
mozog és egy szédületes, gyors,
végtelen örvényben
jár táncot minden elektron,
mert az időn kívül
sose élt itt semmi se, ez, mi
tartja örök lázban,
pörgő mozgásban az ősi
Víz elemet folyton,
ha a lelkén angyali táncot
jár, korom éjből jött
örvénylés végtelenében.
Múlik a létünk és
az idők változnak, amíg be-
teljesülő sorsok,
ránk mélyebb ráncokat írnak.
Isten éltesse a 85 éves Elekes Ferencet.
2021. március 6. 11:05
86, de jól van ez így is, épp most van kiadva parancsba Kásler űrnak, szigrúan: találja ki az öröklétet…