Fülöp Kálmán: Emelkedők ormán

Emelkedők ormán
egyensúlyoz árnyam –
kiszólít a mából
sok-sok régi emlék,

sötét szemüvegből
kémlelem világom,
s kertem fakó árnyán
röpködnek a lepkék,

nem Kánaán ugyan,
de virágos hajnal
ölel át az ösvény
kecsegtető csendjén,